Már többször gondoltam arra, hogy végiggondolom, milyen manager is vagyok én vagy éppenséggel milyen vagyok én managernek. Ezt egyszer talán majd tényleg megírom, de az biztos, hogy a jelenlegi mentalitáson változtatni kell!
Poison Ivy után most az Ázsiába kitelepített srácok húzták ki nálam és másoknál is a gyufát. Egy félreértés folytán úgy gondolták, hogy a félidőben hazaugranának egy családlátogatásra, amit természetesen a cég finanszírozzon meg nekik.
Agyaltunk rajta, számoltunk és arra jutottunk, hogy ez egy nagyon rossz és drága ötlet. Ők mindenesetre kötötték az ebet a karóhoz és hát az eddigi megszokott demokratikus vagy éppen passzív mentalitásunknak köszönhetően végül is abban maradtunk, hogy ha annyira fontos, akkor ugorjanak haza egy pár napra.
Most ott tartunk, hogy fillérre pontosan kiszámoltatják velünk, hogy nekik mi jár, én meg nézek hülyén, hogy ezt már mér...
Szóval én itt és most bejelentem, hogy a demokráciának vagy a jófejségnek egyszer és mindenkorra vége van! Azt kapják, amit én gondolok, ha nem tetszik, akkor lehet máshova menni dolgozni, vagy hogy Ferkó szavaival éljek, el lehet innen menni. Ezt mindenki, aki innentől kezdve meg fogja szívni, köszönje meg a fenn említett összes idiótának.
És lehet, hogy innentől kezdve szarfej leszek, de inkább, mint balek...
