Jaj, hol is kezdjem...
Vasárnap voltam spec tréningen, ami olyan 3 óra hosszú volt. Azt nem tudom, hogy tanultam-e újat, de legalább egy-két dolgot jobban begyakoroltam, és kicsit jobban összerázódtam a csapattal. Konkrétan tele vagyok kék-zöld-lila-fekete foltokkal, de iszonyatosan élveztem és elképesztően jókat röhögtünk a csajjal, akivel leginkább gyakoroltam.
A hétfő kibaszott nagy szívás volt. Be kellett mennem és olyan 50 doboz pakoltam át, amit a költözéskor pakolt össze valaki más és gyárthattam belőle átadás-átvételi doksit. Ennek eredménye, hogy per pillanat alig tudom mozgatni a nyakam, mivel meghúztam. Azért az ironikus, hogy 3 havi tréningen nem sérültem meg, de egy dobozpakolás kicsinál :(
Végül kikönyörögtem, hogy váljunk már meg végre egymástól, sőt, mivel a fizetés résznél mély hallgatással találkoztam, üzletet is kötöttünk, miszerint pl. megtartom a HTC-met. Ez ugyan nem fedezi azt, amivel tartoznak, de szerintem pont egy fillért sem akartak fizetni, így mindenképpen jobban jártam. Szerintem.
Tegnap még muszáj volt visszamennem a céghez, mivel hétfőn este 7-kor már senki sem akart nekilátni az elválásunkhoz szükséges papíroknak, szóval még egyszer utoljára bent.
Aztán edzés, amit egyre jobban imádok. A szerelem nem a megfelelő kifejezés. Inkább az őrület. Vagy valami hasonló. És ebben nem kis része van a srácoknak és csajoknak ott bent. Teljesen más világ. Mostanában ugye leginkább öltönyös fazonok között mozogtam, akiknek még a levegő vételük sem volt igaz. Kötelező udvariassági körök, üres szóvirágok, súlytalan emberek. Na az edzésen lévő srácok egyáltalán nem ilyenek!!! Nincs semmi felesleges udvariasság, sőt néha semmilyen sincs... Ha szarul csinálom, kiröhögnek. Amit először rosszul viseltem, de mostanra kezdek alkalmazkodni, vagyis én is egyre kevésbé beszélek a semmiről.
Mindenesetre az IQ vs. tesztoszteron versenyben nálam egyértelműen a tesztoszteron a nyerő.
És holnap megint edzés :)
