Amíg a kibaszott híradó fel nem idegesített.
Mert hogy találkoztam J.-vel. Ebédeltünk a Pastramiban, olyan klassz guinness-szeletet ettem párolt káposztával, knédlivel, hogy csak na! Mondjuk kb. a felét bírtam elpusztítani, mert baromira sok volt, de nagyon finom volt. Az étterem belsőépítészeti szempontból király, abszolút loft stílus, amit én imádok. Ami nem tetszett az viszont az volt, hogy annyira gyerekbarát, hogy az már túlzás. A gyerekjátékok szanaszét az egy dolog, de az a sámli vagy mi a szösz, ami a mosdó előtt állt és ami nekem viszont pont útban volt, hogy a mini csajok is felérjék a csapot, na az nekem sok volt.
Aztán elmentünk a Culinarisba, ahol egymás kezét fogtuk le, mert nagyon be tudtunk volna vásárolni. Végül is csak egy spec krumpli került a kosaramba. Azt egyelőre nem árulom el, hogy milyen, mert ha Zs. ma dolgozás közben elolvasna, nem akarnék lebukni, ez ugyanis meglepi lesz. Mondjuk az áraktól dobtam egy hátast, mert a cuccok legalább felét láttam Liverpoolban a Tescoban és még pocsék árfolyammal számolva is ott jóval olcsóbb volt minden. Volt olyan cucc, amire még rá is volt írva, hogy 1,75£, ami forintban olyan 2000 körül volt. Na most ez 1140 forintos árfolyamot jelent. J. kedvenc zabpelyhe kint az Usában pont 2$, itt meg 2300 forint. Ezt kissé soknak érzem.
Utána még sétáltunk a környéken egy szerény 3 órát és most itthon vagyok, kellemesen elfáradtam, jól átfagytam, de klassz volt. Így kell kinézni egy szombatnak.
