Ma befelé jövet elgondolkodtam, hogy jaj de szeretnék ilyet vagy olyat karácsonyra.
Majd arra gondoltam, hogy nekem biztosan nagyon könnyű lehet(ne) ajándékot vásárolni, mert vannak standard dolgok, amiket ha kapok, akkor tutira boldog leszek.
Persze vannak olyan dolgok, amiket nélkülem nem lehet jól megvenni - mint pl. ruhák, cipők, táskák, fehérneműk, stb. Mert ott ugye fel kell azt próbálni, attól hogy a fogason tetszik még nem biztos, hogy rajtam is tetszeni fog, azért mert az egyik cipőből jó a 38-as, attól még lehet, hogy a másikból elég a 37-es vagy pont kell egy 39-es. Szóval ezek azok, amiket nélkülem nem lehet megvenni, tehát a meglepetés itt nem játszik. Nálunk meg hála Istennek nem divat a kapsz valamit, aztán majd megkapod a blokkot is mellé azt lehet visszamenni és kicserélni olyanra, amilyenre akarod.
És persze vannak a szokásos női ajándékok, amivel szintén nehéz lenne mellényúlás nélkül meglepni, ilyen a sminkcucc vagy a parfüm. Bár az utóbbi nem nagy mutatvány - és éppen ezért nem is nagy meglepetés, mert abból ugyanazt használom évek óta.
Aztán ott vannak a könyvek. Imádom a könyveket. Az utóbbi időben ugyan sem időm, sem türelmem nem volt olvasni, de ettől még gyűlnek szépen a HVG-k, hogy egyszer majd lesz időm és akkor visszaolvasok. Egy könyv meg pláne elfér. Ebben ugyanaz nehezíti a helyzetet, mint ami a könnyebbség, vagyis az, hogy gyűjtögetek. Szinte bármilyen könyvet szívesen elolvasok, de van rá sansz, hogy már megvan...
Persze van még nagyon sok dolog, ami klassz lenne, mondjuk a lakásba. Vagy jó lenne egy síutat kapni ajándékba - a síruhával együtt, de azért maradjunk a válság által szűkre szabott valóságnál.
De van valami, amiből sosem elég. Amiből ugyan sok van már nekem is, de olyan sokféle létezik belőle, hogy kicsi az esélye, hogy már megvan. Amit imádok, aminek mindig örülök, legyen az 1 darab vagy egy egész szett.
Ez pedig a cookiecutter! Magyar nevén a sütikiszúró.
Imádom. Mert ugye szeretek sütni, meg baromira szórakoztató kivágni és aztán kiszínezni a sütiket és a végén látni a csodálkozó arcokat, hogy ezt tényleg te, miközben ezerrel tűntik el a szájakban a sok szép, színes és persze finom süti...
És mivel van internet, ezért aztán nagyon jól tudom, hogy mi az, amit itthon nem lehet kapni. Merthogy az itthoni választékra a szegényes sem elég találó kifejezés. Itthon gyakorlatilag nulla a kínálat. Ha mégis lehet néha találni egy-egy nem hétköznapi formát, akkor azt olyan horror áron adják, hogy még nekem sem az jut eszembe, hogy azt meg kell venni, hanem az, hogy ezt most szívesen lenyomnám valakinek a torkán. Mert itthon van pofájuk elkérni 1 db formáért 1.500 forintot. Ezért a pénzért amerikából szállítással együtt egy egész szettet lehet rendelni!
És akkor jöhet most némi nyálcsorgatós válogatás abból, hogy mi az, amit itthon nem lehet kapni vagy csak horror áron:
Igen, ezek sütik, nem csalás, nem ámítás!
Á, fel is adom a képek beszúrását. Nézzétek és sírjatok inkább velem!
