Fázom, mert hideg van. Mert fúj a szél és néha még esik is.
Fázom, mert 2-3 előtt nem fekszem le és azért 8-kor elkezd csörögni az óra. Fázom, mert nem alszom ki magam, mert álmos vagyok. Ha álmos, vagyok fázom.
Fázom, mert nincs munkám. Munkahelyem még van ugyan egy darabig, de tényleges tennivalóm szinte semmi. Még felkelek reggel, még bejövök, de már nem sminkelek, mert minek. Megírok néhány mailt, elolvasom az indexet, letöltök és kiírok egy kicsit, aztán hazamegyek. Fáradtabb vagyok ettől, mintha 10 órát dolgoznék.
Fázom, mert utálok munkát keresni. Kudarcélmény, ha nem hívnak be, ha nincs visszajelzés. Stressz, ha behívnak és mennem kell interjúzni. Utálom. Ilyenkor azt érzem, hogy nem tudok semmit, nem vagyok jó semmire, sose fogok munkát találni.
Fázom, mert otthon sem alakulnak jól a dolgok. Újabb ígéretek, de én már belefásultam. Attól tartok nem lesz erőm kivárni, hogy "mindjárt" sokkal jobb legyen. Beszéltem az ügyvéddel, kiszámoltuk, összeraktuk, lassan kész az anyag és be lehet adni a bíróságra.
Fázom attól is, hogy nemsokára munkanélküli és elvált leszek. Remek kilátásaim vannak.
Fázom.
