Mit is mondhatnék? Semmi sem történik.
A múltkori vihar hullámai elülni látszanak, eltekintve egy-egy kölcsönös beszólástól.
Az edzés tartja bennem a lelket, keddtől csütörtökig és csütörtöktől keddig vagyok. Annyival megfejelve, hogy immáron ezeken a napokon nemcsak este, de reggel is lemegyek edzésre. Ami lássuk be, felér egy kínzással nekem. Most is itt ülök, ezt írom, lassan elkezdek készülődni, pedig ma éjszaka konkrétan egy hangot sem aludtam. Hiába feküdtem le éjfél körül, elindult a mozi a fejemben és nem hagyott aludni, végül egy fél órája feladtam. Olyanok a szemeim, mint a húsvéti nyuszinak... vörösek. Mondjuk lassan tudnék aludni, de nem fogok, mert megyek edzésre. Majd utána alszom.
Miss Insomnia voltam.
