Tegnap már megkezdődött a ráhangolódás a shoppinggal és a home-dekorral.
Aztán Zs. este elvitt kirándulni, aminek valami egészen - számomra - meglepő és megható vége lett...
A kirándulás nálunk úgy szokott kinézni, hogy be az autóba és megyünk egy Visegrád kört. Általában ki sem szállunk az autóból, de együtt vagyunk, beszélgetünk (igen, néha veszekszünk is).
Tegnap is ilyet nyomtunk, azzal a különbséggel, hogy este, szikrázó hóban... Aztán elkezdtem nyüszögni, hogy mégiscsak ki kéne szállni az autóból, mert csináljunk hóangyalt (nem, én nem fekszem bele a hóba, mert vizes leszek) vagy építsünk hóembert (velúrcsizmában, ugye, mert az 1 perc alatt átázik) vagy legalább hógolyózzunk egyet (lásd az előző két megjegyzést).
Szóval végül is csak megálltunk fenn a hegyen, és ahogy Zs. bekormányozta az autót egy leállóba (félreállóba vagy mibe), éppen megzavartunk egy ŐZIKÉT! Bambi látott egy igazi Bambit és nem kerítés mögött volt, hanem ott, az erdőben, 2 méterre tőlünk!
Engem minden egyes alkalommal lenyűgöznek az állatok, szinte mindegyiket imádom és ha testközelbe kerül egy, az nekem mindig nagyon nagy élmény. Szeretem az állatkertet is, de ha az igazi élőhelyén, természetben látom, akkor az nagyon megható. És őzikét alig láttam még élőben. Talán az év elején még a vonatról néhányat, de ennyire közelről még soha...
Természetesen esélyem sem volt lefényképezni, de az őzike nyomot a hóban azért lekaptam emléknek.
Aztán tegnap este konkretizáltunk még néhány ajándékot, amit ma elmentünk megvenni. Nagyon büszke vagyok magamra, mert tegnap is kb. 2 óra alatt végeztem és ma meg egy órán belül végeztünk mindennel, ráadásul sem tegnap, sem ma nem vettem semmi mást, csak azt, ami a listámon volt. És ma nagyon-nagyon klassz dolgokat vettünk. Mondjuk tegnap is tök jókat vettem. Nagyjából készen is vagyunk a karácsonyi ajándék vásárlással. Király vagyok!
