Ma el kellett mennem a bankba, hogy az utolsó céges autó hitelét kifizessem.
Ez általában elég macerás, mert előtte való nap be kell mennem a mi bankunkba és szólni kell, hogy 2 milánál nagyobb összeget akarok majd felvenni a következő napon (nem, telefonon ezt nem lehet).
Fel kell hívni az adott bankot, hogy ők éppen milyen céges papírokat szeretnének látni a kifizetéshez. (ez a rész pl. egyáltalán nem ment a múltkor a Budapest Autónak)
Aztán aznap egyeztetni kell ezzel a bankkal, mert a kölcsön devizában van, így amikor vissza akarom fizetni, akkor az aznapi árfolyammal kalkulálnak. Mellesleg van olyan bank is, aki ezt az infót sem adja ki telefonon keresztül, mint ahogy a mai sem.
Szóval úgy nagyjából megtippelem az összeget az előző nap és imádkozom. Aztán be a mi bankunkba, sok pénzt felvenni, átmenni a másik bankba, sok pénzt befizetni, papírmunkát elintézni. Majd vissza a mi bankunkba, maradék pénzt visszafizetni.
Ez így néz ki általában.
Na, és akkor ezt én ma a következőképpen intéztem.
Volt itt bent az irodában a házi pénztárban 2 millió. Ezt direkt nem vittem vissza a múltkor, ennyi maradt a Budapest Autós sztori után és gondoltam úgyis nemsokára menni kell, tehát itt maradt.
Nyitom ki a széfet, hogy akkor indulnék és kell a pénz. Aha, pénzkazetta bezárva! Na most én soha nem zárom be a pénzkazettát, mert egyrészt ugye egy kurva nagy széfben van, másrészt az iroda is zárva és riasztózva van. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy hol van a kulcs.
Szóval hogy tényleg nem tudom, hol van a kulcsa! De akkor hogy jutok hozzá a pénzhez? Mert az nekem pont kell, így kértem a pénzt is a mi bankunktól. Szóval ha ehhez nem jutok hozzá, akkor ma nem tudom kifizetni az autót, viszont be kell mennem megint a mi bankunkba és szólni, hogy újabb 2 miláért megyek holnap, de ettől még ezt a pénzkazettát ki kell nyitni...
Felhívom Zs.-t, hogy akkor ezt most mivel lehetne kinyitni, mert nekem maximum levélbontó késem van, de azt én sem érzem indokoltnak.
Azt mondja, hogy meg kell fúrni a zárat. Ööööö, jó!
Van bent fúró, azt ne kérdezzétek, hogy minek, de van. Jó, de fúrófej - vagy mi a szösz - az nincs hozzá. Át IT-s kollega szobájába, ott is kell lennie egy fúrónak. Fúró nincs, de van fúrófej. Vagy az az izé, amit a fúróba kell rakni. Olyan hoszzú, egyenes, ami meg meg is van csavarva közben. De hát ez kompatibilis egymással?
Zs. nyelt egyet, némi szünet és igen, azt bele fogom tudni rakni. Telefon a fülemen, Zs. mondja, hogy mit csináljak. Összerakom és nekiállok fúrni.
Igen, jól értitek, nekiálltam megfúrni a pénzkazettát! De nem nagyon ment, éreztem, hogy ide férfierő kell, ehhez én nem leszek elég.
Felhívtam a recepcióról az egyik srácot - úgyis szeret nálam lenni - akkor talán ha segítene.
Közben megjött a DHL futár, na az konkrétan könnyesre röhögte magát.
Recepcióról srác feljön, megpróbálja ő is, szerinte kicsi a fúró hozzá így sosem fogjuk kinyitni. Kicsit röhög, amikor elmesélem, hogy félig hason fekve, félig térdelve, a szekrénnyel kitámasztva próbáltam meg fúrni. Mindegy. Lemegy és hoz egyéb eszközöket. Csavarhúzót, meg nem tudom mit, amit aztán kalapácsként használtunk.
Végül is a csavarhúzót annyira bele tudtuk imádkozni, hogy a fúró pont befért és akkor már célzottan fúrt. Aztán a csavarhúzót elforgatva és ütögetve végül is kinyitotta.
És akkor én hozzájutottam a pénzhez. De legalább rajtam kívül mindenki jól szórakozott!
