A múltkori fellángolásom után megpróbáltam kicsit utána nézni, hogy mi is a helyzet a Várban, illetve a Királyi Palota körül.
Azon már nem is csodálkoztam el, hogy tulajdonképpen csak fejetlenséget találtam.
Úgy tűnik, hogy nincs koncepció, nincs felelőse, nincs aki összefogja. Van nagyon sok csinálnivaló, vannak homályos tervek és van egy kissé bizar pályázat meg annak a botrány szagú eredményhírdetése.
Az alábbi videóban megnézhetitek, hogy milyen volt és milyen lett, a háború utáni újraépítés vagy helyreállítás vagy mindenki nevezze aminek akarja után:
Aztán itt még jobban utána lehet olvasni, illetve innen jól el is lehet indulni: urbanista.blog.hu/2010/07/20/oriasi_attervezes_elott_a_budai_var_milyen_legyen
Azt már írtam, hogy nekem a Várnegyed a szívem közepe. Mondjuk a Királyi Palota pont nem, a negyed másik vége sokkal inkább.
De ami ezzel az épülettel történt, az még magyar viszonyok között is szégyen! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy számomra csak most tűnt fel a pusztítás, amit a háború után hőn szeretett vezéreink óvó szemétől kísérve követtek el elvtársaink. A pusztítás majdnem akkora és tartok tőle, hogy talán kevésbé is helyrehozható, mint amit maga a háború okozott. Azért csak most tűnt fel, mert nekem a Palota mindig ilyen volt. Értsd, amikor én ráeszméltem, amikor én elkezdtem oda középiskolába járni (az évszámot hagyjuk...), akkor ez már ilyen volt! Nekem soha, senki sem mutatta meg, hogy milyen volt a kupola tulajdonképpen és soha nem hiányoztak a lebontott lépcsők, mivel azokról nem is tudtam eddig.
De most vasárnap ismét túristává váltam. Nemcsak azt néztem, amit eddig. Most kerestem a lépcsők helyét, az új ablakokat, a helyet, ahol a régi és az új összeér, néztem a szobrokat és azon gondolkodtam, hogy milyen lehetett ez még a háború előtt...
És sajnos nagyon-nagyon sokmindent találtam, ami nem derített jó kedvre. Zs-vel azon beszélgettünk, hogy a mi életünkben még a végére érnek-e a helyreállítás/felújítás történetnek. Én pesszimista vagyok. Nemmel szavaztam. Nagyon remélem, hogy tévedek. Bár annak tudatában, hogy még a tervezésre kiírt pályázat is botránytól hangos - és akkor még a fizikai munkálatok el sem kezdődtek - én azt is kétségesnek érzem, hogy még az én életemen egyáltalán elkezdik-e!
Ami most jön, az néhány kép abból, hogy mit és hogyan látok én a Várban és egy kicsi a Palotából is.
Először kezdjük azokkal, ami szép és ami szerelem:
Nos, miután a fenti cikkben és többiben is esett szó az új feltárásokról, illetve arról, hogy ezeket a területeket nem temették vissza az ásatások után, hanem úgy hagyták, hogy láthatóvá váljon az, ami a mostani Palota elődje volt, ezeket kifejezetten kerestem. Sajnos ezek nagyrészt a látogatóktól elzárt területek, és én nem tudom, hogy azért, mert még nem végeztek, vagy azért mert, csak.
Mindenesetre meggyőztem Zs-t, és legközelebb játszóruhában megyünk és én bizony be- és lemászom majd oda is, amit most csak képről tudok megmutatni.
Értelemszerűen nem fogok alpinista szerkóban a falon lógni, de ami megközelíthető, az meg lesz közelítve.
Amúgy van itt néhány kép, amit úgy csináltam, hogy közben a fal tetején mászkálta, úgy 3-4 méter magasban. A kutyát sem érdekelte, hogy én mit csinálok, szóval legközelebb...
Miközben másztam a falon és imádkoztam, hogy a szél ne lökjön le róla, találtam valami olyat, amitől a szemem-szám tátva maradt (mondjuk ehhez nem kellett mászni, mivel konkrétan mindenki szemét kiszúrja).
Ez annyira Magyarország! Nagyon remélem, hogy az, aki az engedélyt kiadta erre a rémálomra, legalább megkérte az árát és most az ebből a pénzből vett nyaralójában pihen a francia riviérán, mert ha még ráadásul olcsón is adta, akkor dupla kurva anyád neki!
