Éppen nagyban meséltem Zs-nek, hogy mekkora hülye vagyok.
Történ ugyanis, hogy bementem a Stockmann-be itt Ouluban. Tudni kell még, hogy nálam egy csomó embernek külön csengőhangja van a telefonomon, történetesen soknak The Rasmus - ami ugye finn. Szóval bemegyek az áruházba és felcsendül a jól ismert zene...
Elkezdem keresni a telefonomat, közben 2 szatyor a kezemben, meg egy bevásárló kosár, meg a telefonom a fülemen, szóval minden kezem tele, de én azért keresem. Mondjuk úgy 2 percig. Megvolt, hogy a telefon a fülemen? Éppen telefonáltam. Akkor meg azt nem értettem 2 percig, hogy miért csörög, ha éppen beszélek rajta? Összességében úgy 5 percig tartott, amíg rájöttem, hogy nem az én telefonom csörög, hanem az áruházban ez az alapzene!!!
És amikor ezt elmeséltem Zs-nek, akkor elkezd röhögni, majd azt mondja: Ez megér egy blogbejegyzést.
A saját pasim olvas. Francba. Most el kell gondolkodnom, hogy elköltözzek-e innen vagy sem...
Ja, és lecsajblogozta.
Mondjuk Élet, ha már olvasol, akkor nyilatkoznál a szülinapi ajándékomról? Komoly problémáim vannak vele...
