Szombat: alvás, aztán alvás és volt még egy kis alvás is. Aztán összeszedtem magam, a kollegának vásárolt kék tangát rózsaszínűvé varázsoltam némi csillámpor, flitter, toll és gyöngy segítségével. A végeredményt bármelyik transzi sírva ölelné a keblére:) Én nyakig voltam Pálmatex-es és a macska meg enyhén volt csak rózsaszínű csillámporos... Volt még süti készítés is, aztrán olyan 8 tájban átslattyogás Tetszetőshöz egy kis csajos dumálásra.
Vasárnap: reggel lovaglás, ami egy hét kihagyás után nem finom. Mert elfáradok, mert nem bírom. Azonkívül már reggel 40 fok volt. Ennek később még lesz jelentősége... Utána nagytakarítás itthon, ha a porszívó is bírta volna, de azért volt az is félig. Meg ágyhúzás, meg mosogatás, meg csizmák bekenés ápoló bizbasszal és elpakolása, meg szőnyeg felszedés, mert el kell vinni kitisztítani, meg ilyenek. Aztán meglett a reggeli 40 fokban és fekete kobakban való lovaglás következménye olyan 2 magasságában. Brutál makacs és durva migrén. Megfejelve hányingerrel és szédüléssel. A kajára még csak gondolni sem tudtam, viszont mozogni sem, olyan szar volt. Egyszer volt napszúrásom, na ez most pont olyan volt. Vagy hőguta, már ha létezik ilyen egyáltalán. 4 fejfájás gyógyszer, csakhogy 2 órát aludni tudjak.
Ma: reggel koránkelés, mert el kellett érnem a vonatomat, ami levitt Szegedre. Viszont fájt a torkom, hőemelkedésem volt és úgy köhögtem, hogy majdnem megfulladtam. Íme az eredménye, ha a hőség miatt az innivalót beteszem a mélyhűtőbe, majd benn felejtem, majd kiveszem és jégkása gyanánt elfogyasztom. Imádom az új laptopomat, de baromi nehéz. Reggel a vasútállomás felé megáztam. Ma Szegeden volt a legmelegebb az országban. Utálom a meleget. Gyűlölöm. 25 fok felett nem mozgok, 30 felett az életemért küzdök. Szegeden ma 31 fok volt. Amikor leértem, az emberek mély depresszióban vártak. Elmentünk ebédelni, hát az másfél óráig tartott, hogy egy kicsit összerakjam őket. Aztán meetinget tartottam az egész cégnek, ahol sikerült 3 órát beszélnem. A végére konkrétan elment a hangom. Reggelre vártunk egy fontos döntést, hogy mikorra kell kipakolni az irodát, délután 5-kor már jött is a telefon, hogy még képlékeny... Rohanás a vonathoz, 38-kor szálltam ki a taxiból, 45-kor ment a vonat és még helyjegyet is kellett vennem, szóval rohanás, de elértem. A vonaton elszopogattam egy Mebucaint, azóta alig kapok levegőt, olyan, mintha egy nagy levegőbuborék megakadt volna a melltartóm magasságában. Zs csinált vacsit, és bár tökre nem voltam éhes, azért ettem belőle, hogy ne vegyem el e kedvét. Azóta a kaja is abban a magasságban várja a megváltást. Alig tudok levegőt venni. Félig fekszem és félig ülök a kanapén, ebben a testhelyzetben próbálok túlélni. Lehet, hogy ki kéne menni hányni, de most éppen azt találtam ki, hogy a Mebucain lebénította a nyelőcsövemet és ha megpróbálnék hányni, akkor megfulladnék, szóval most próbálok nem mozogni, nem levegőt venni és nem megfulladni.
Holnap: reggel 8-kor jelenésem van a körmös néninél, laptop táskástól. Benn brutál sok meló, viszont rohadt kevés idő. 6-tól céges búcsúbuli, szintén laptoppal a hónom alatt. Berugás.
Holnapután: elutazás Finnországba. Reggel korán kelés, mert ma akartam bepakolni a bőröndöm, de most ugye nem tudok meg mozdulni sem... Ouluban 10 fok lesz. Nappal. Azon gondolkozom, hogy elég-e egy dzseki vagy télikabát? Szép leszek a 30 fokban Ferihegyen egy télikabáttal a kezemben... Jelenleg a 10 fok értelmezhetetlen, fogalmam sincs, hogy 10 fokban mit szoktam felvenni. Azt hiszem a légzésemmel együtt szép lassan leáll az agyműködésem is. Ha ezt túlélem, akkor majd még írok. Ha nem, akkor így jártam. Pedig milyen szép terveim voltak még...
Ja, ma megtanultam, hogy a depresszió az "learned helplessnes"
Ha térben és időben össze tudom varázsolni a laptopom, a mobilom és valami internet kapcsolatot, akkor az utóbbi pár bejegyzéshez pakolok fel képeket is. Olyan kis tühtig lesz, mint egy őrsi napló. Már ha túlélem ezt a mai napot. Egyelőre vesztésre állok...
Update: kedvenc kollega most küldött sms-t, hogy holnap búcsú ebéd gyanánt hurka és kolbász lesz a hentestől, ehhez öltözzek. 3 centit feljebb kúszott az összes elakadt cucc a nyelőcsövemben. Mostmár biztosan megfulladok.
