Tegnap már leírtam, hogy miért utálom én a Citibankot, de erre még sikerült rátenniük ma egy lapáttal.

Csak a teljes érthetőség kedvéért:

Van egy Citibankos folyószámlám. Van hozzá online banki hozzáférésem és a kivonatokat is oda kapom, nem kapom meg őket külön papíron. És most szeretnék venni egy fényképezőgépet a PH-nál. A gép amúgy sok ezer forint és most 0%-os THM-mel lehet elhozni 10 hónapra.

Voltam benn egy PH-ban és megkérdeztem milyen papírok kellenek. Szeméyesen, mert őket meg nem lehet felhívni amúgy. Bankszámlakivonat kell és a személyes irataim, ennyi. (ok, vagy jövedelemigazolás + közüzemi számla, nekem a bankszámlakivonat tűnt könnyebbnek. Michael Jackson nem tévedett ekkorát, amikor kért még egy kis altatót...)

Szóval akkor tegnap be a Mammutban lévő Cititbank fiókba. Először is egy biztonsági őr állja az utad a bejáratnál, gondolom ők olcsóbbak, mint egy olyan gép, ami sorszámot ad...

Elirányít egy öltönyös fickóhoz, aki meg jól elirányít a falon lévő telefonhoz. Szóval számlakivonat csak a Citiphone-on keresztül. Jó, hát ha ők hátulról szeretik, legyen úgy. Nekem mindegy. Kedves női hang közli, hogy ez a kivonat pótlásának minősül és most még nem kell fizetnem, mert ez az első ebben az évben, de a következőért már igen, irgumburgum! Mi a fasz van?

Alapszolgáltatásként nem kéne, hogy olyan kivonat kapjak, amit használni is tudok? És ha b+ holnap akarok venni egy hűtőt, akkor már pénzért kapok majd csak kivonatot tőlük???

Vagy hol van legalább leírva, hogy kedves idióta ügyfelünk, az online bankba érkező folyószámlakivonatot max WC papírnak tudja használni, vagy ha ez a perverziója, akkor tapétázhat is vele, másra úgysem jó???

“Folytattuk az innovációt az internetes banki szolgáltatásaink és a

telefonos ügyfélszolgálatunk területén is. A tavalyi év legnagyobb

újdonsága az elektronikus bankszámlakivonat bevezetése volt. Az

a Ültessünk fákat a jövõért program meghirdetésével — amelyben

megígértük, hogy minden áttérõ ügyfelünk nevében elültetünk egy

facsemetét — arra ösztönöztük ügyfeleinket, hogy válasszák az

elektronikus számlakivonatot. “

Hát, a másolat az 24 órába tellik. Mi a kurva anyádért van szükséged 24 órára ahhoz, hogy kinyomtass 6 oldalt, lepecsételt és aláírd??? Mi vagy te bazdmeg, kódexmásoló???  

A 2008-as 14.912.000.000 forint nyereségből nem tellik egy rohadt nyomtatóra? Vegyek egyet nektek? Na nem hitelre, mert azt miattatok nem kapok...

 Jó, ha te nem vagy rugalmas, akkor majd én. Legyen akkor holnap.

Faxon szeretném vagy levélben? Leszarom! Érted? Leszarom, csak olyan legyen amit tudok használni a hiteligényléshez!!!

És hova szeretném? A kezembe leginkább! De legyen akkor a Mammutban lévő fiók, elvégre most is itt vagyok.

Ma megérkeztem a Maummutban lévő fiókba. Biztonsági őr utamat állja, elmondom, elirányít.

Kislány keres. Nagyon keres. Mármint a kivonatomat, mert hogy nem találja. Talán, ha leülnék egy percre... Hát persze, hogy le. Innen addig ki nem megyek, amíg meg nem kapom, amiért jöttem, szóval csak nyugodtan. Elvégre nekem is a munkaidőm telik, hogy szakadna rátok az ég!

Telefon, keres, újabb telefon, újabb keres.

Kislány kérdez: milyen formában kértem? Hogy-hogy milyenben? Papírformában. Milyen van még? Ja, hogy faxon vagy levélben... Nem tudom, csak azt, hogy azt ígérték itt lesz ma 13:00kor.

Jó, akkor újabb telefon, újabb keres. Adatot egyeztetünk, igazolom magam. Ujjlenyomat, cipőméret, stb. Minden stimmel, én valóban én vagyok, na de hol a számlakivonatom?

Mert az még mindig nincs meg. Újjabb telefonkörök, úgy látszik, hogy faxon elküldték a fiókban és levélben kiküldték a lakásomra. Azt meg már miért? Azt ki kérte? Miért kérdezed meg, hogy hova kérem, ha úgyis a saját fejed után mész? Ha pont leszarod, amit válaszolok!

Jó, nekem már faxon is jó. Aláírja, lepecsételi és már itt sem vagyok. Persze a faxot, azt nem találjuk. Hány faxgép lehet egy Citibank fiókban? 500? És senki sincs aki kiszedi az érkező faxot és elirányítja ahhoz az emberhez, akinek szól? Most nézi át tényleg az összes ma beérkezett faxot???

Kislány megérkezik, fax a kezében. Van Isten! Nem volt egy könnyű szülés, de végre, végre. Csak úgy jelezném, hogy időben ez eddig alaphangon 1/2 1 óra volt. És megkapom! Tényleg a kezemben tartom! Az enyém, még majdnem meleg! De azt azért a könnyeimmel küszködve is látom, hogy nincs se aláírva, se lepecsételve!

Én nem vagyok jogász, de bazmeg marhapásztor sem! Azt azért már én is tudom, hogy ezt így tőlem pont nem fogják elfogadni! Ráadásul tegnap a kedves hangú hölggyel kifejezetten abban egyeztünk meg, hogy ha fax, akkor + pecsét, + aláírás!

Hát, ők nem írhatják alá és nem is pecsételhetik le, főleg nem az Original copy c. pecséttel, mert nem ők nyomtatták ki a gépből. Mi a kurva anyátok van már megint????

Hát akkor pecsételje le, az aki kinyomtatta! De hát ő meg a Váci úti fiókban ül...

Érzem, igen, nagyon határozottan érzem, hogy elromlott bennem valami és egy teljesen új, erős érzés születik meg. Már csak vörösben látok. Ha behunyom a szemem, akár el is tudom képzelni, amint a fejemben lévő erek falán elkezd átszivárogni a vérem. Lassan elterjed az agyamban, lezsibbaszt. A máskor sárgás színű agytekervényeim lassan kisimulnak és lassan mindent köbefolyik a vérem. Ölni fogok! Ölni akarok!!!

De nem, még nem engedhetem szabadjára az érzéseimet, mert ezzel a kivonattal még mindig nem fogom tudni megvenni az a nyomorult fényképezőgépet! Nyelek egyet. Kettőt. Számolok. Jóga légzés, mosolyt felvesz. De mondom, ez így tutira nem jó! Kislány mosolyog. Egyikünk mosolya sem őszinte. Megkérdezte a főnök bácsit és nem, nem pecsételheti le.

Feladom. Legyen. Nincs több energiám, amit arra tudnék fordítani, hogy nem megverni (főleg mivel ő aztán tényleg nem tehet semmiről). Ha még egy percig folytatom a hiábavaló vitatkozást, azt az energiát már a létfenntartó szerveimtől veszem el. Újra kell töltenem. Ennyi volt bennem.

Kezemben a papírokkal átsétálok a boltba. Folyik a hátamon a víz. Nem gondolok rá, hogy úgy fogja visszadobni, ahogy a velencei tükör  sem veri vissza a fényt. Erre nem gondolok. Csak hogy egyik lépés a másik után. Megérkezem. Kicsi a bolt. Fojtogatóan kicsi, vagy csak én érzem annak?

Leszólítom az eladót. Mondom gép. Fényképező. Szeretnék. Hitel. Bankszámlakivonat. Mutatom. Félve.

Mire ő: ezen nincs se pecsét, se aláírás! Ezt így nem fogadja el tőlük a bank!

Hogy a hollók vájnák ki a szemed Citibank!!! Hogy a devla rágná ki a májad! Hogy csókolna téged homlokon a bubópestis!

Kényszerű vigyor. Mondon olyat nem adnak. Ők meg akkor gépet nem adnak. Már csak tőmondatok. Levegő be, levegő ki. Kérem, menjük vissza együtt, mert el fog kopni a lábam, nekem akkor se... Nem jön. Itt van dolga. Ír nekem egy levelet, sajtpapírra.

Nézem a cetlit a kezemben. Pecsét van rajta, meg aláírás. Nézem a bankszámla kivonatot a kezemben. Se pecsét, se aláírás.

Visza. Citibank újra. Kislány szemében rémület. Az enyémben valami más lehet... nem tudom, mert nem látom magam. De a kislány már nem mosolyog. Elolvassa a cetlit. Újabb telefon. 3 is. Újabb kör a bankban, beszél ő mindenkivel, aki meghallgatja. Megszán. Nincs jobb szó rá. Ő is feladta.

Kapok pecsétet és aláírást. 1/2 4 van.

Vissza a boltba. Internetes hiteligénylés kitöltése, újabb 15 perc. Számolunk. A család jövedelméből tellene akár 2 gépre is, mégse halnánk éhen. Nem lesz itt gond. Munka után már jöhetek is gépért.

Visszamegyek az irodába. Hajt még a düh és az elkeseredettség. Megválaszolok néhány e-mailt és elszívok néhány cigit.

Telefon csörög. PH, kell még egy papír. Jövedelemigazolás az APEH-től! Már meg sem kérdezem, hogy milyen. Mert 2009-es még nem lesz, hiszen még nem is adtam be adóbevallást. A 2008-ast tutira nemfogják szeretni.

Neked is a kurva anyád, Cetelem!

Ahogy kedvenc kollega mondta, vannak tárgyak, amiknek rossz a karmája. Nem veszek fényképezőgépet. Most nem, nem itt és nem ezt.

Majd. Addigra bankot váltok.

De én továbbra is úúúúúúúúúgy gyűlöllek, Citibank!