Na, nem az enyém, hanem B.-é, Angliából.
Amihez persze nagy-nagy gratuláció neki, másrészt, meg ... a fene se tudja. Egy olyan párkapcsolatban, aminek decemberben majdnem vége szakadt, mert nem jött ki egymással. Tudom, hogy azóta sok mindent történt/történhetett, pl. az eljegyzésük is, de azért én nem látom ezt olyan nagyon rózsaszínnek.
Persze meglepőnek sem találom, mert B. felvállaltan és nyíltan nagyon-nagyon akart már gyereket, az eljegyzés után pedig borítékolni lehetett, hogy előbb vagy utóbb - konkrétan ma - megérkezik a babahír is, és lám.
Ez a téma pénteken is előkerült a csajos bulin és óvatosan ugyan, de körüljártuk. Mert hármunk közül ketten már el tudnánk képzelni, hogy legyen gyerekünk, na most pont nekünk nincs vagy nem működik a kapcsolatunk, ami ironikus. Van az Istennek humorérzéke, csak kicsit fura.
És arról is beszélgettünk, hogy az mennyire tipikusan női agylövés, hogy amikor elérkezettnek látjuk az időt egy gyerekhez, akkor struccokat megszégyenítő gyorsasággal vágjuk a fejünket a homokba és szülünk. Nem baj, ha problémák vannak otthon, majd a gyerek mindent megváltoztat. Nem baj, ha nem szeretem vagy ő nem szeret, majd a gyereket szeretni fogom vagy majd a gyerek szeretni fog helyette is. Mekkora hazugságok, mennyire előrelátható katasztrófák. És mégis, újra és újra látom ezeket. És szinte csak ezeket. Az összes általam ismert emberből talán, ha egy olyat tudok mondani, akik úgy vállaltak gyereket, hogy működött a kapcsolatuk és azért született a baba, mert mindketten akarták. És éhen sem halnak miatta. Szóval úgy, ahogy szerintem is kéne. Az összes többi pár, vagy szülő indokai elég érdekesek.
Azt mondjuk én sosem értettem, hogy milyen az amikor valaki mindenáron gyereket akar, aztán majd csak lesz valami. Szerintem ez olyan orosz rulett, csak rosszabb arányokkal. Mondjuk 4 töltény bent, egy hely üres. Csak szerintem ha az ember lánya ilyet akar játszani, akkor azt ne mások életével tegye. Mert ugye a gyerekével is játszik és az esetek többségében egy pasi is a képben van, aki meg hülyén néz, hogy neki akkor most gyereke lesz, beleszólása pedig nem.
Azt mondjuk tudom, hogy B. jó anya lesz, csak abban nem vagyok biztos, hogy ennek a kiskölyöknek 3-5 év múlva is meglesz-e még az apja, vagy nem fognak a feje felett veszekedni folyamatosan...
De mint tudjuk nekem a 99% pont nem elég. Ezt is megkaptam pénteken. Meg azt is, hogy lassan rámférne egy pszicho néni...
Szóval gratula B.-nek, én meg egyelőre elteszem ezt a projektet. Lehet, hogy mondjuk a következő életemre/be.
