Szám szerint a 15-ik.
És mi külön vagyunk.
Ami jó, hogy Zs. küldött virágot:
Ami rossz, hogy elvileg ma ültünk le arról beszélni, hogy hogyan tovább, de minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Volt sok "nem tudom" és "megígérem", de ezek eddig is voltak, csak éppen változás nem volt, szóval nem értem, hogy akkor most miért lenne másképpen. És természetesen nem volt túl sok ideje sem, mert vissza kellett mennie a gyárba, szóval ez is a szokásos formában zajlott, nincs ideje arra, hogy beszéljünk, nincs ideje rám, totál felkészületlenül érkezett, de megígéri, hogy...
Nem győzött meg. Egyáltalán nem. Nem is maradtunk semmiben.
Ennyire fontos neki.
