A tegnapi nap szerzeményei az elengedhetetlen, világ-kedvenc csúcs blending brush a MAC-től, a régóta vágyott irizáló barack szemhéjpúderrel együtt, megtoldva egy szintén irizáló bordós-rózsaszínes-barnás nekem kitalált szépséggel.
A mai nap - illetve a postás - pedig egy csomagot hozott Hong Kongból, benne a Strawberry.netről rendelt Dior barna álommal, krokodilbőr utánzatú mintával.
Aki nem érti, az vagy pasi vagy nincs kellően elmélyülve a smink világában. Aki meg érti az velem örül, mert minden cucc, amit beszereztem gyönyörű és profi.
Pont most magyaráztam Zs.-nek nagy vehemensen (miközben bevallottam a tegnapi MAC túrát, mert a H&M-es szatyi a benne lévő zsákmánnyal túl nagy volt, hogy eldugjam, tehát azt még aznap bevallottam), szóval hogy annyira élvezem, hogy amit mostanában veszek, az tutira működik és tutira jó. Ugyanis a sminkblogos csajok már kipróbálták helyettem és én már csak a tényleg profi cuccokra adok ki pénz.
Tulajdonképpen pénz spórolok. Jó, én is érzem, hogy ez pont olyan erőltetett, mint a idegesítő gagyi-olasz álszakács szájából "minél többet veszek, annál többet spórolok", de az én esetemben azért ennek valóban van némi valóság tartalma. Mert azért az évek során nekem is volt néhány mellényúlásom vagy megbánt impulzus vásárlásom. És ugyan pl. kínai szart sosem kentem az arcomra és az Avon féle népvakításból is kinőttem régen, de a középkategóriás drogériás sminkcuccok is tudtak nem kellemes meglepetést okozni.
De most minden egyes forintot igazán jól költök el... Nem, azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért van 19 féle barna szemhéjpúderem. Vagyis de, meg tudom. Bármit meg tudok magyarázni. Tényleg akarod hallani vagy elég az, hogy én ettől boldog vagyok?
