Ez nem volt egy egyszerű este. Ahogy egy ex-kellegám szokta mondani: nem szarral gurítunk.
Először is VIP belépő. Ha jól számoltam, akkor 9-en voltunk a meccsen a cégtől, a fele bérlettel, a fele a 26 eurós jeggyel.
Vacsora a hokicsapa klubházában, töménytelen mennyiségű piával.
A meccs kiba...tt jó volt, bár én mindig is tudtam, hogy szeretem a hokit. És ezerszer jobb volt élőben, mint a TV-ből. Sajnos a hazai csapat kikapott, de ez várható volt. (akit érdekel, az utóbbi 5-6 évben talán csak egyszer vagy kétszer nem ők nyerték a bajnokságot, ennek köszönhetően a jó játékosok elvándoroltak az NHL-be, vagy Oroszországba. Bizony, ez az új tendencia. Az orosz oligarchák pénzt kezdtek el rakni az orosz hokiba és ezerszer jobban megfizetik a játékosokat, mint Amerikába.)
A meccs után beültünk egy bárba, ahol én nem maradtam túl sokáig, mert még össze kellett pakolnom a bőröndömet. Reggel 10-ig ugyanis robotpilóta üzemmódban működöm, csak a szokásos reggeli rutin megy, semmi extra.
És akkor most mindez néhány képben.
