Zs nagybátyja meghalt a múlt héten és ma voltunk a temetésén Győrben.
Vittük az Anyukámat is, meg az anyósomat is. Érdekes volt. Az anyósom konkrétan annyit beszélt, hogy az már teljesítmény. Végigbeszélte az utat Bp-Győr, oda-vissza. Szerintem levegőt sem vett. Az én Anyukám, aki meg csillagjegyileg birka, csak hallgatta és kedvesen mosolygott hozzá.
Maga a temetés érdekes volt, mivel én még sosem voltam olyan temetésen, ahol valakit az altemplomba helyeztek örök nyugalomra. Nem lehetett virágot vinni, és a mise után a szűk család kísérte csak le őket az altemplomba. Ez ügyben határozottan nem tekintettem magam a szűk családba tartozónak.
Utána meg elmentünk Zs nagybátyjának a házához, ahol volt némi svédasztalos ebéd, meg családi beszélgetések, fényképnézegetéssel.
Mondjuk Zs családjának ezzel az ágával nem igazán tartottuk a kapcsolatot és ez nekem nem is hiányzott. Értem én az ezüst evőeszközt, meg az antik bútorokat és a Mercit, de ha az az evőeszköz koszos, az antik bútor mellett a fürdő olyan igénytelen, hogy az döbbenet, a Merdzsó meg 100 éves, nos én ettől - Zs családjával ellentétben - nem esem hasra...
Viszont találkoztunk a család azon ágával is, akiket viszont kifejezetten kedvelek, bár túl sokat velük sem járunk össze.
Nekem kifejezetten nem megy ez a családi kapcsolattartás... a saját unokatestvéreimmel sem beszéltem már mióta. Nem is hiányzik.
Sosem voltam a kényszer kapcsolatok híve.
Na, most Anyuszi biztosan szégyenkezne miattam, mert hát mit gondolnak rólam mások, de ez meg engem sajnos sosem érdekelt. Úgyis mondhatnám, hogy pont leszarom, ki mit gondol.
