Ma reggel levittük unokaöccst valami táborba Veszprém mellé. Jött velünk a Bátyám is.

Mi elég ritkán találkozunk, de akkor aztán mindenki csak mondja a magáét... néha olyanok vagyunk, mint egy jobb fajta család Palermóból.

Most is végigdumáltuk az utat. Nagyon sok mindenben nem értünk egyet, néha nem is értem, hogy lehetünk mi testvérek, annyira különbözünk. Aztán meg vannak dolgok, amiben tökéletesen egyetértünk. Az elvágyódásunk ebből az országból az egyik ilyen közös pont. Ebben nincs vita köztünk. Mondjuk az is igaz, hogy mivel ő 9 évvel idősebb nálam, egy csomó dolgot tőle "örököltem". Azt is, hogy menni kell, innen el. Ő az Usába vágyott, de nagyon. Aztán egyszer valahogy kijutottak, csak mondjuk pont Seattle-be és nagyon nem tetszett nekik. Azóta már nem vágyódik el annyira. Illetve elvágyódik, csak nem tudja, hogy hova.

Nekem talán szerencsém volt, mert nem fixálódtam egyetlen helyre. Jelenleg is nyitott vagyok minden megoldásra. Ha Kanadában kapok munkát, akkor oda megyek, ha Ausztráliában, akkor oda. Ha az USA, nekem az is jó. Bár állítom, hogy én nagyon európai vagyok, hosszútávon azért nem mennék ennél nagyon messzebb, de az adott körülmények között minden megoldás érdekel.

De visszakanyarodva az eredeti kiindulóponthoz, a 3 órás beszélgetés végére megint megfogalmaztuk, hogy miért is akarunk mi innen elmenni. Értjük, hogy ami az utóbbi 4 vagy 8 évben volt, az szar, és nem vezetett sehova. Bár speciel szerintem a Bajnai kormány jól csinálta, amit csinált. Tehát most a Fidesz törvényszerű volt. Orbánék is tanultak a múltkori hibákból és a kétharmados többség miatt meg is tehetik, hogy személyikultuszra emlékeztető intézkedéseket tegyenek. De most ettől eltekintve, hajrá! Én drukkolok nekik, hogy sikerüljön!

De azt érezzük, hogy ebben az országban az állam nem áll az emberek mögé. Ha bajban vagy, mássz ki magad. Ha meg kell védd magad egy multival szemben, egy biztosítóval szemben vagy mondjuk egy bankkal szemben, akkor nem áll mögötted. Nem támogat, nem vélelmezi az ártatlanságodat. Sőt, néha az az érzésem, hogy kifejezetten a másik oldalon van. A bűnösséged vélelmezi, ha az Apeh-ról beszélünk, a másik oldalon áll, ha az orvosi ellátásról és akkor is, ha mondjuk az oktatásról van szó. A fizetésem kb. 50%-át elviszi és értem, hogy infraktruktúra meg ingyenes orvosi ellátás, de a jelenlétét nem érzem. Nem segít, nem támogat, nem bíztat. Viszont elbizonytalanít, néha megaláz vagy kellemetlen helyzetbe hoz. Ha örökölsz, ha adót fizetsz, ha útlevelet akarsz csináltatni, ha gyógyszerre van szükséged. Úgy érzem magam, mintha csak egy 172 cm-es probléma lennék, aki megakasztja a fogaskerekeket és tulajdonképpen örüljek, ha hajlandóak foglalkozni velem. A hálapénz nekem nem a pénzről szól, hanem arról, hogy az orvosok és nővérek hajlandóak elvégezni a munkájukat, amiért amúgy fizetést kapnak. Az én adómból. Lehet, hogy nem eleget, de azt, aki nem tud borítékot is mellékelni a röntgenfelvétele mellé, konkrétan le sem szarják (és igen, tisztelet a kivételnek).

Én amikor utoljára voltam a körzetimnél a műtétem után, a bent töltött 15 percből kb. 12-ben az akkori kormányt szídta az orvos, arról faggatott, hogy én kire szavaztam, mert ha a szocikra, akkor ez az én hibám is. Arról beszélt, hogy neki mennyi mindent kell kifizetni és mennyire kevés bevétele van és ha másolatot kérek a leletemből, akkor fizessem ki. A leleteimet meg átnyújtotta a nővérkének, anélkül, hogy rájuk nézett volna... És igen, tudom, hogy választhatok másik körzeti orvost, de bassza meg, az ilyet miért nem rúgja senki úgy hátsón, hogy soha többet ne találjon vissza? És akkor tudnék még mesélni kórházakról, ahol tulajdonképpen mi etettük, mi fürdettük az Apukámat, amikor beteg volt, pedig egy Suzuki árát szórtuk szét... Meg tudnék mesélni tanárokról, akik nem készítik fel unokaöccst egy kerületi versenyre, mert a szülei meg merték kérni, hogy ugyan már mesélje el, mire megy el az osztálypénz...

Szerintem mindenki ezer ilyet tud mesélni. Ezer olyan helyzetet, ahol csak meg kéne valamit oldani, ahol egy kis odafigyelés megszüntetné a problémát. Vagy csak annyi kéne, hogy a meglévő törvényeket betartsák, hogy ne érezzem, hogy ha nem ismerem a Józsit vagy a Mari nénit a megfelelő ablak mögött, akkor esélytelen vagyok valamit elintézni.

Néha csak elég lenne egy mosoly, néha kellene mellé hozzáértés is, meg akarás. Akarni megoldani a problémát, nem leereszkedő mosollyal visszadobni a papírokat, hogy nem hoztad el a nagybátyád cipőméretének igazolásáról a hiteles másolatot az útlevél kérelmedhez. Nem egyik ablakotól a másikhoz irányítani, holott ő is megtudná csinálni, csak sokkal fontosabb megbeszélni, hogy az Évike hogy csinálja a tökfőzeléket. És ha meg mered kérdezni, hogy mi a fasz van már, miért nem dolgoznak, akkor felháborodottan leugatja a fejed, hogy ő ezért a nyomorúságos fizetésért nem fog többet csinálni! Jó, akkor viszont bocs, de az én adómból ne kapj egy fillért se. Nekem se fizet senki, ha szar munkát végzek. Nekem miért kell fizetnem a semmiért? Órákat szöttyög a hivatalban, mert egyetlen célja van, hogy legyen már 4 óra és hazamehessen. Neki mindegy, hogy ezalatt 1 ügyfél járt nála vagy 100. Illletve nem mindegy, mert a 100 ügyféllel 100 baj van. Szóval inkább csak 1. De kapná csak a fizetését a megoldott ügyek száma alapján, mellékelve hozzá egy ügyfélelégedettségi felmérést. Szerintem a különböző hivatalokban lévők 80%-a semmilyen fizetést sem kapna.

Van még egy dolog, amin fenn bírok akadni. És azok az emberek. Bocs, de szerintem az ebben az országban élők többsége nem alkalmas egy kultúrált demokráciára. Vagy semmilyen demokráciára sem. Azokról beszélek, akik a mozgólépcsőn nem bírnak a jobb oldalra állni és ha megkéred, hogy legyen szíves arrébb állni, mert rohannál, akkor az a válasza, hogy miért nem kelltél fel korábban és akkor nem kéne rohannod!!! Azokról, akik az autópályán a belsősávban mennek folyamatosan, 130-al, mert annyi a megengedett és te ne merd őt ledudálni vagy levillogni, mert annyi a megengedett, tehát szerinte te se menj többel. Nem érdekes, hogy rohansz haza, mert felhívtak, hogy az anyukádat szívinfarktussal kórházba vitték és rohansz, hogy odaérj, hogy el tudj búcsúzni, ha nagy baj és ezért neked semmi sem drága. De az ilyen idióta megmutatja neked, hogy akkor sem fogsz időben leérni, mert ő így gondolja. Ez az ország a 9 millió portás országa. Mini hatalommal, ami lehet, hogy nem is létezik, csak az ő fejében, de óriási önérzettel párosítva. Elgáncsol, mert megteheti, megakadályoz bármiben, csak mert neki nem sikerült, tehát nem fogja tétlenül nézni, hogy neked akár sikerülhet is.

Nem érdekel, hogy miért fásultak az emberek, nem érdekel, hogy miért lettek ilyenek. De én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok azon sírni, hogy milyen rossz nekem és bezzeg másnak... Én csak egy normális életet akarok. Ha nem itt, hát máshol.