Bambi101

... de lássuk be, vesztésre állok. Ismét.

Kedden már éreztem, hogy itt bizony baj lesz.

Aztán amikor kimentünk a srácokkal a szokásos cigizésre az erkélyre és ott várt egy doboz, cicás csomagoló papírban, tetején egy képeslappal, akkor már tudtam, nem fog ez menni bőgés nélkül. A 3 kedvenc kollegától kaptam "ottmaradós" ajándékot. Nagyon nagyokat kellett nyelnem, hogy ne kezdjek el krokodil könnyeket hullatni. Btw, krokodil... egy 50 darabos cookie cutters-t kaptam, állatosat. Mert ők tudják, hogy én azt gyűjtöm és én annak nagyon fogok örülni. És tényleg nagyon örültem neki! Utána IQ tesztet tartottunk, hogy vajon felismerünk-e minden állatot...

Aztán este megvolt a búcsú vacsi, az Iguanában. Az olyan felelmásra sikerült, ettek-ittak, majd a nagyrésze hazament, mondjuk erre is számítottam. A keménymaggal kb éjfélig kitartottunk, Speed és egyéb koktél hegyek, persze nem rugtam be, mert nem szoktam, de azért jól éreztem magam, remélem a többiek is.

Tegnap 10 órakor indultam otthonról és este 1/2 9-re érkeztem meg, de mondjuk van egy óra időeltolódás, azt most nem tudom, hogy akkor 1 órával többet utaztam, vagy kevesebbet... mindenesetre az összes gépem késett, nem kaptam hoki mezt, mert már nem árulnak, szóval most majd rohangálhatok a városban, hogy valahol máshol van-e. Marimekkoéknál nem volt az a táska, amit kinéztem, de azért nem jöttem ki üres kézzel, meg majd ma délután még megyek shoppingolni...

Visszatérve a sírásra... a következő felvonás akkor volt, amikor kiszálltam itt Ouluban a gépből. Szikrázó napsütés, kellmes hűvös, lenge szél és valami olyan illat, hogy azt nem lehet leírni. Virágillat, de nem tolakodó és nem túl erős, pont annyira, hogy jó legyen..., a növények illata, de nem rothadó fa, vagy föld, hanem valami egészen éteri és különleges... Még az volt a szerencsém, hogy a többi utas ott tolongott körülöttem és hát mégsem kezdhetek el bőgni egy repülőgépnyi finn előtt!!! Aztán betaxiztam a városba, na ott is volt azért könny-nyelés, mert hát lehet, hogy utoljára és én már soha többet és ez az utolsó és szóval...

Miután bejelentkeztem a szállodába, megjelent eM is, átvette a bort, amit hoztam neki, majd egy 10 perces rohanós városnézést tartott nekem, hogy mit hol találok, melyik bolt merre.

Ja, ha elfelejtettem volna megemlíteni, itt jelenleg nincs sötét, még éjszaka sem... vagyis reggel 5-kor arra ébredtem, hogy világos van!

Ma mondjuk meeting hegyek, ezt a bejegyzést is minden megbeszélés közben írom egy kicsit...

Ja, már megint elkalandoztam. A mai sírás adag, amikor kimegyek az irdaépületéből rágyújtani. Megint napsütés, hűvös, illat... áááá, ott ette meg a fene! Most is majdnem bőgök, pedig csak visszagondoltam rá.

Nektek nem volt még olyan, hogy valamiről tudtad, hogy ez most egy nagyon fontos pillanat és el kell raknod és meg kell őrizned, mert soha többet nem lesz ilyen, de nagyon szereted??? Nekem néha vannak ilyen pillanataim. Ez is ilyen volt. Erre amíg élek emlékezni akarok.

Na már megint össze-vissza vagyok, meg egy csomó dolgo kimaradt, mint kollega, aki tényleg felvette a rózsaszínt tangát, és az nagyon viccse volt, aztán az "utolsó ebéd", ami hurka volt, meg kolbász, meg brutál szelet fehér kenyér.

 az utolsó ebéd :(

Kimaradt a Budapest-Helsinki járat gagyi sajtos szendvicse, pedig 12:30-kor ment a gépem, szóval igazán adhattak volna valami értelmes kaját, de ezt csak addig gondoltam, amíg légörvénybe nem kerültünk, mert néhányan így is tudtak hányni... én is csak nagy levegőkkel úsztam meg.

Bár az előbb már kitaláltam a megoldást. Elválok és nagyon gyorsan férjhez megyek az első finn pasihoz, aki hajlandó feleségül venni és kiköltözöm ide. Most éppen ezen dolgozom. Illetve most éppen nem, mert most írok, de majd mindjárt. Mondjuk nem a következő meetingemen, mert az egy csajjal lesz, de majd valahogy megoldom, na. Ez már csak részletkérdés!!!