Már megint van nekem egy elméletem... mindig van különben.
Most éppen az az elméletem, hogy ha az uralkodó "állatfajon" kívüli kisebbség valamilyen okból kifolyólag többségbe kerül - mármint számszerint - képes átvenni a hatalmat. Képes trenddé tenni saját magát.
Ezt az utóbbi néhány évben fogalmaztam meg magamnak, főleg mivel ezt az időt egy IT-s cégnél töltöttem.
Azért arra a 30-as korosztály szerintem még emlékszik, hogy azok a pasik voltak a "menők", akik sportoltak, izmosak voltak és a fülükön is folyt kifelé a tesztoszteron... A divatos szakmák az üzletember és az ügyvéd, a sportoló és a színész. Persze ez a réteg most is megvan, és most is kitartóan divatban van, DE!
Olyan kevesek jutottak be ebbe az irigyelt körbe, olyan sokan maradtak a körön kívül, hogy már nem lehetett többé őket nem számon tartani.
Egyrészt megjelent a "kocka" réteg. Informatikusok, akik max. az egér mozgatásával edzik az izmaikat, viszont olyan nyelvet beszélnek, amit én nem is értek, másrészt meg olyan sebességgel oldanak meg problémákat a számítógép segítségével, hogy azt szemmel sem vagyok képes követni, nemhogy agyban...
Mára már jól keresnek, mára már nem ciki informatikusnak lenni, mára már nem kockák többé, hanem kifejezetten irigyelt réteg. Mert egyre többen vannak, mert volt rájuk kereslet, ami képes volt felszívni őket. Mert olyan sikereket értek el - lásd Bill Gates - amilyenről még Brad Pitt is csak álmodozhat a selyem ágyneműjében Angelina Jolie mellett...
És persze mivel egyre népszerűbbek lettek, megengedhették maguknak, hogy közelítsenek az "általános" ideálhoz. Bár egyéni jellemzőiket azért megőrizték, de ma már gyakran sportolnak, gyakran - ki jobban, ki kevésbé - de üzletmberré is váltak.
Egyszóval "divat" lett informatikusnak lenni. Van benne lehetőség, perspektíva. És lassan átveszik a "hatalmat". Nemcsak piacképesek, hanem már alakítják is azt.
Lehetnek még az emberben előítéletek, de személyszerint nem egy olyan informatikust ismerek, aki baromira jó fej, akivel tök jókat tudok dumálni, akikkel sírásig tudok röhögni valamin és olyat is láttam már, akiben érzékelhető mennyiségű tesztoszteron volt.
Persze ennek az egész evolúciós történetnek megvan a maga árnyoldala, vagyha úgy tetszik, megvan a maga szörnyszülöttje. Ez pedig az XS-es pasik megjelenése. Az alaptörténet ugyanaz, annyian voltak a körön kívül, hogy mennyiségüknél fogva jelentős piaccá váltak. A divatcégek is rájöttek, hogy van egy nagy csomó pattanásos kamasz, aki még egy kiló kenyeret sem tud felemelni, viszont lenne pénze drága cuccokra, csak hát lóg rajtuk, mint tehénen a gatya...
És akkor megjelent az én rémálmom, az XS-es, rózsaszín pólós, girnyó pasi. Nekem speciel hányingerem van tőlük, de láthatóan kivívták a maguk helyét a világban. Akkkora felvevő piacot alkotnak, hogy ma már szinte alig kapok Zs-nek - szerintem normélis méretű - L-es ruhát, ami nem babarózsaszín, vagy barack színű. Ennek az elvadult fajtája különben a trendi buzi... Na mindegy.
Ez az egész arról jutott eszembe, hogy mostanában többször volt szerencsém izzig-vérig informatikusokat látni üzleti tárgyalás közben és meglepően jól teljesítettek.
A girnyó pasik meg állandóan szembejönnek velem az utcán, és én egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy egy jól irányzott pofonnal a halálba küldjem őket...
