Megállapodásunk értelmében Zs-vel együtt töltjük a szombatokat. Ezt mostanában kezdjük a gyakorlatban is megvalósítani.
Így szombaton elmentünk kirándulni és rá kellett jönnöm, hogy egy csomó dolog nekem kimaradt Budapestről/ből...
Na mindegy.
Először is fogaskerekűre szálltunk - Zs váltig állítja, hogy szerelmünk hajnalán már fogaskerekűztünk együtt, de erre én nem emlékszem - szóval nekem ez új élmény volt. Az is meglepetés volt, hogy a BKV bérletemet használhattam és nem kellett külön jegyet venni.
Miután felértünk a Szabadság-hegyre onnan felsétáltunk a János-hegyre. (na azért a hegyek nevében nem vagyok biztos... ) És jól elfáradtunk. Én nem tudom, hogy ez hány kilométer, de az én "íróasztal" popsimnak mindenesetre sok. Ráadásul nem véletlenül nem szoktunk mi sétálni... ugyanis Bambit nagyon nehéz kirángatni otthonról, de ha sikerül, akkor úgy beindulok, hogy senki sem szokott tudni követni. Én nem sétálok, hanem gyalogolok, eröltetett menetben. Kb addig megyek, amíg össze nem esem vagy vége nincs az útnak... bár a végén (és még utána néhány napig) tényleg majdnem összeesem.
Zs kitalálta, hogy lefelé jöjjünk libegővel. Én meg mondtam, persze, oké. Arra gondoltam, hogy vannak helyes kis kabinok, amibe beszállnak az emberek és mint a filmeken szépen lecsúszunk. Aha, ez tipikusan Bambis volt. Tudom, hogy ilyen nincs Pesten és tudom, hogy van olyan kétüléses izé, ami drótpályán visz lefelé, szóval én ezeket tudom, csak akkor éppen ott nem volt meg... Így amikor megláttam a közlekedési eszközt, kissé inamba szállt a bátorság, de onnan már nem volt visszaút, márcsak azért sem, mert Zs rajtam röhögött és ilyenkor sajnos kitör rajtam a "majd-én-megmutatom" érzés.
Amikor már benne ültem, az nagyon király volt! Csendes, ringatozó utazás a fák között, tényleg nagyon király. Az mondjuk kicsit furcsa, hogy az utolsó néhány métert valakiknek a kertje fölött tettük meg.
A kép nem sikerült a legjobban, de nem nagyon mertem fényképezni, mert kissé be voltam ...va, hogy leejtem és akkor @ meg fog nyúzni, szóval ilyen lett...
Visszafelé beugrottunk a Budagyöngyébe, vettünk mindenfélét az ebédhez, ami házilag készült hamburger volt, íme (már úgy értem, hogy a húspogácsákat is házilag gyártotta le Zs, fele marha- fele meg malachusiból):
Nem is tudom, hogy a hiba volt-e vagy inkább jó ötlet, hogy mindezt a Fald fel Amerikát alatt próbáltuk meg elpusztítani...
A vasárnapi lovagláshoz nem sok kedvem volt, de szerencsére Tetszetős jött és mentünk. Egyedül már rég lemondtam volna... Még a pacigolás elött azon filóztunk, hogy ez a heti fél óra mozgás nem elég, jó lenne 1 órát lovagolni vagy legalább hetente 2* lejönni. Szerintem meghallotta az edzőm, mert az első perctől kezdve körbe-körbe ügetésben... Helyes lábra ülés, elindítani ügetni a lovat, irányítani, irányt váltani (ezt nem így hívják, de most nem jut eszembe). Először is bármennyire is nőből vagyok, nem tudok ennyi felé figyelni: irányítani a lovat, mert inkább legelne, mint velem ügetne körbe-körbe, figyelni, hogy a helyes lábon üljek, nem lóbálni a lábam, sarok lenn és befelé fordítani, kantárt erősen tartani és irányítani... néha levegőt is elfelejtettem venni.
Szóval mire fél óra múlva leszálltam a paciról mindenem remegett és ezerszer is elátkoztam magam, amiért 1 órát akartam... még ez a fél óra is sok volt!
Ma mindenesetre elmegyek jógázni, ha az a bizonyos lelkesedés nem veszik el este 6-ig...
