Nagyjából be is jött, amitől tartottam. Arról ugye nem írok, amit "kibeszélnék" magamból, helyette ruhákkal, cipőkkel és táskákkal töltöm meg a lapokat... (mondjuk úgy könnyű, hogy mindennap jön kb 5-10 hírlevél a divatcégektől. Csak rá kell kattintani és már az arcomba is tolták a legújabb megvennivalókat)

Így aztán úgy tűnik a blog az érdeklődés - köztük az én érdeklődésem - hiányában lassan, de biztosan kimúlik.

Azért teszünk még egy próbálkozást, hátha :)

Szóval a hétvége legfontosabb híre, hogy voltam végre megint lovagolni!

A sztori szombaton kezdődött, amikor is szervezett túra keretében Zs-vel felkerestük a legközelebb eső Decathlon áruházat, lovas cumó vásárlásából kifolyólag. (azt hiszem fáradt vagyok, mert már megint 2 soros körmondatokban mondom el azt, amit egy alany+állítmány+tárgy mondattal is el lehetne mondani. Majd 3 sorban meg is magyarázom...)

Szóval jól megvettük ezt, meg ezt:

Az utóbbi képről csak a lábszárvédőt, mert az ott kapható elképesztően gagyi gumiból készült csizmát már nem vette be a gyomrom. Egy rendes, bőrből készült és csináltatott (merthogy az én vádlim rendkívül ki van "dolgozva", ezért aztán gyári csizma szóba sem jöhet) úgy kb 100.000 forintnál indul és azt most talán mégse.

Aztán vasárnap hajnalban (8:00-kor) meg is jelent nálam Tetszetős és megcéloztuk a lovardát.

Először is kb. 5 perc alatt értünk oda és nekünk 9-re volt időpontunk, szóval várhattunk kedvünkre. Maga a lovarda azért hagy némi kívánnivalót maga után, ha mondjuk a tisztaságot, az öltözőnek csúfolt kicsi és koszos helyiséget nézem. Vagy mondjuk a személyzetet. Amikor már a pacin voltunk, akkor minden rendben volt, de előtte 2 szót sem szóltak hozzánk és mivel akkor jártunk ott először, hát több mint kínos volt.

Persze mostanra kidolgoztuk a technikát, lovas cuccban kell érkezni és távozni is, átöltözni az olyan úri nyavalya...

De hát az első alkalom az ilyen. Nagy nehezen felderítettük tehát az "öltözőt", majd beöltöztünk a vadiúj és teljesen egyforma lovasszerkóba :) Ezen aztán elég jól el is röhögcséltünk, mert hát messziről sütött rólunk, hogy első alkalom, városi kislányok vidéken, stb

Aztán felpattantunk a pacikra és onnantól minden nagyon szép, minden nagyon jó volt! Hiába, a lovakat ugye terápiás célokra is szokták használni hangulatbetegségben szenvedő alanyoknál... nálunk is bejött.

Tetszetős egy szerintem barna, mások szerint meg fogalmam sincs milyen színű pacit kapott, az enyém meg fehér volt (tudom, ilyen sincs, hogy fehér, de hát a fekete lovaglónadrágomon mégiscsak fehér lószőrök voltak!)

Volt ott bemelegítés és különböző parancsszavak, amiket elsőre tökre nem értettem, de aztán belejöttünk. Szerencsére nem felejtettem el lovagolni, mint ahogy az kiderült, szóval egyből jöttek is a szivatóssabb feladatok, mondván az elejét akkor át is ugorhatjuk...

A kedvencem mindenesetre az volt, amikor láb ki a kengyelből és akkor ügetés. Az én 12 óra/nap üléshez szokott hátsómat kellett volna emelgetni, belső combból megtartva. Gondolom senki sem lepődik meg, hogy nem ment. Ennek eredményeképpen a várt izomláz mellé azért beszereztem a nyereggel érintkező testrészeimre némi zúzódást és lila foltokat.

De imádtam/imádtuk és vasárnap 9-kor megint ott leszünk!

 Szerintem ez a paci akkor is fehér!