Tegnap Zs-vel addig filóztunk a Mi legyen a vacsora c. kérdésen, hogy végül kikötöttünk itt: www.lanzhou.hu/index.php (mármint a Gizella útiban)
Már többször szemeztünk ezzel a hellyel, főleg mivel egy sarokra lakunk tőle és hát, aki szokott TV Paprikát nézni, annak az ablakra kiragasztott pasi is ismerős (és mi szoktuk ezt a csatornát nézni)
Első blikkre nem tudtam eldönteni, hogy ez most a Budapesten szokásos kínai gyorskajálda vagy egy étterem...
Aztán amikor a pincér megjelent, már tudtuk, ez egy hagyományos étterem lesz (persze Zuglóban, irodaházaktól övezve nem tartom kizártnak, hogy délben menüvel várják az éhes irodistákat - inkább gyorskajálda stílusban, de mivel még soha nem ugrottam ki a Moszkva térről a Thököly útra ebédelni, így aztán nem tudhatom).
A hely és a berendezés kissé összezavart. Authentikusnak tűnő kínai dekoráció, de ugyanakkor kínai piacosnak tűnő asztalok és székek, de lehet, hogy ez csak nekem tűnt kissé gagyinak (én meg köztudottan sznob vagyok), de a képen is látható kerek asztal, forgatható üveglappal meggyőzött. Ilyet csak kultúrált és határozottan nem gagyi helyeken láttam eddig. Ennek azért erősen ellentmond, hogy pont a fejünk feletti részen a plafon láthatóan beázott és a festés is több helyen olyan, mintha én festettem volna becsukott szemmel, fogkefével... Persze ki néz felfele evés közben?
A pincér nagyon kedves volt és szerencsére magyar! Minden kérdésünkre kimerítően válaszolt, mert a (szintén kissé gagyi kinézetű) étlap nem sok segítséget nyújtott. Ok, a Gong Bao csirkét még én is ismerem, sőt a 100 napos tojásról is hallottam már - mert náluk olyan is van - de például, hogy a Mao Ce Tung kedvence mit takar, arról fogalmunk sem volt... Szóval segített, magyarázott. Hogy ez itt 60%-ban szecsuáni konyha (az meg 90%-ban rohadtul csípős, a szerk.megj.), eredeti alapanyagokból, hagyományos eljárással elkészítve, tényleg úgy, ahogy azt Kínában is teszik.
Amiben első olvasásra biztos voltam, az a rizstésztába tekert garnéla, amit a hagyományos párolóban készítenek el. Zseniális választásnak bizonyult! Én egyrészt risztészta-fun vagyok és hát a garnélát sem vetem meg, de ez valami Isteni volt!!! Kár, hogy csak 4 db volt egy adagban és mi úgy gondoltuk, hogy kettőnknek az is elég lesz, abból egyedül is meg tudtam volna enni akár két adagot is... Legközelebb kipróbáljuk a másik három változatot is!
A főételnél a nagy válogatás eredménye egy csirkés és egy marhahús étel lett, aminek a nevét végül is nem sikerült megjegyezni. Gondoltuk, majd a számlából úgyis megtudjuk... erre még visszatérek később.
Az első képen a köretként érkező, hagyományos módon, kézzel készített zöldésges tészta, amit én önmagában is képes lettem volna megenni. Rusztikusan nem egyforma darabokban, harapható vastagságú tésztacsíkok, igazi szénhidrát mennyország! Aztán Zs marhahusija, ami egy kissé volt csak csípős, viszont cserébe omlós és egy kissé zsíros is, de nekünk olyan érzésünk volt, mintha a mai "jaj-csak-semmi-zsír" világban ez lenne a tradíciók őrzője. A piros tálban az én választásom érkezett, apróra darabolt csirkehusi a bőrével, csontokkal együtt. És bár ugyan a pincér elmondta, de én csak akkor eszméltem rá, hogy ennek az ételnek a fűszerei a kardamom, a koriander és a fahéj! (meg még valami, de azt már elfelejtettem) Aki még nem evett húst fahéjjal fűszerezve, annak azt hiszem hiába is mondanám, mert ez nem ugyanaz, mint az almáspitébe szórt fahéj, hanem valami egészen más dimenzió. Viszont sajnos nem az én dimenzióm. Ráadásul - bár direkt megkértük, hogy ne legyen csípős - a méregerős pirospaprika darabok is ott úszkáltak a tetején. Szóval úgy a második falat után cseréltünk Zs-vel, mert ő viszont bírja azt, ami csíp. Az egyetlen dolog, amit a piros tálból ki-kilopkodtam, az a láthatóan kézzel tépkedett tésztacsíkok voltak (mondtam már, hogy szénhidrát függő vagyok?)
Itt ugyan már annyira tele voltunk, hogy mozdulni sem bírtunk, sőt a marhahusi fele már dobozban várta, hogy hazavigyük (és ma jól megebédeljem), de azt hiszem desszertre még soha nem mondtam nemet... És milyen jól tettem! Újabb rizstészta érkezett, most helyes golyók formájában, fekete szezámmag töltelékkel. Nyami. Igaz a fekete szezámmag tőlem akár mák is lehetett, mert az íze az tökéletesen ugyanaz volt, de az a nyúlós és finom és meleg risztészta...
Egyszóval a kaják zseniálisak voltak (5/5), a környezet hagyott maga után némi kívánnivalót (3/5), sőt mielőtt elfelejtem! Semmi idegesítően nyivákolós kínai zene, semmi Danubius-utód rádió, viszont cserébe jó néhány kínai fiatal, akik valamilyen társasjátékot játszhattak a belső teremben, mert az ő nevetésüktől és kiabálásuktól zengett az egész étterem!
Ettől mi még vissza fogunk menni néhányszor. Nagy valószínűséggel a 23.000 forintos homárt ki fogjuk akkor is hagyni, de van még mit kipróbálni az étlapon!
Upsz, majdnem elfelejtettem, a számla (amiről azt gondoltuk, hogy majd megtudjuk az általunk választott ételek nevét):
A szerencsés megfejtőnek előre is gratulálok!
Sajnos nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem: ezzel vajon mihez kezd egy APEH ellenőr???
