Na nem mintha olyan nagyon Valentin-nap rajongó lennék, de sikerült valahogy úgy tovalibbenni ezen az idei Valentin napon, hogy szinte észre sem vettem, hogy volt...
Egy ideje így vagyok már a legtöbb kötelező ünneppel. Nem szeretek kötelezően ünnepeleni, nem akarok kötelezően ajándékot venni és nem szeretem, ha kötelezően kell szeretnem valakit, adott napon, időre. Nem hiszem, hogy ezt kilóra vagy forintra mérni kéne. Nem hiszem, hogy attól jobb feleség vagyok, ha veszek valami ajándékot ilyenkor. Amit ráadásul úgy is csak úgy veszek meg, hogy a francba, venni kell valamit... Ezer más ötletem van, hogy hogyan tudnám kimutatni azt, hogy szeretek valakit. Legyen szó barátokról vagy Zs-ről.
Amúgy meg mindene megvan a pasimnak. Akkor most mit vegyek neki? Vegyek egy édi-bédi plüss macit (boaaa), amit aztán majd egy rendrakás alkalmával jól kidobok, mert hogy csak porfogónak jó? Vagy vegyek neki egy doboz csokit? Mintha nem kapna amúgy is - szerintem túl sok - csokit..
Ráadásul nekem a Valentin nap kifejezetten a "rohadó kapitalizmus" gyermeke. Inkább csak a csokigyárak és a virágosok újabb lehetősége arra, hogy kaszáljanak még egyet. (amúgy a nőnapot és a névnapozást meg a szocializmusból itt maradt csontváznak tartom)
De ha már itt tartunk Karácsony-fun sem vagyok. Volt olyan karácsony is nálunk, amikor még karácsonyfát sem voltam hajlandó venni. Nem tudom másoknál hogy van, de nekem a december mindig rémálom meló szempontjávól. Lassan le kell zárni az évet, budget-t kell csinálni a következő évre, félig már benne vagyok a könyvvizsgálatban, szóval azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Ráadásul Zs is végigdolgozta az elmúlt nemistudom hány karácsonyt. A francnak sem hiányzik az ajándékvásárlási hiszti. Kinek, mit, hol? Még szerencse, hogy a családban legalább a mennyiért című kérdésre már évek óta van válasz, elkerülendő az ebből származó megsértődéseket (nesze neked karácsony!).
Idén azért legalább a karácsonyfáig eljutottam... Márcsak azért is, mert a család amikor megtudta, hogy ismételten ignorálni készülök a karácsonyt, egy emberként kelt ki magából. Mondván, hogy az ember életében van kb 70-80 karácsony (jó esetben), amiből kb a fele az, amire emlékszünk is. És ha már ilyen kevés van belőle, akkor azt a keveset nem szabad kihagyni. Hát én megfogadtam a tanácsot: idén is feketék voltak a díszek!!!
Ráadásul a karácsony nálunk végig rohanás. Melyik nap kinél, hányra, meddig. Volt olyan, hogy egy nap alatt 2 családi látogatást tudtunk le, két karácsonyi nagy zabálással. Merthogy ezek mindig óhatatlanul azok. Nem megy a kultúráltan csipegetek egy kicsit, amikor a halászlé (évente csak egyszer, szóval abból enni kell, egy évre előre is), a rántotthal+tartár, a sült kacsa+párolt káposzta vagy éppen a szintén évente csak egyszer beigli ott ül az asztalon előttem.
Az egyetlen ünnep, amit szeretek, az a Húsvét. Imádom a színeket, ilyenkor imádom a giccset (csak és kizárólag ilyenkor engedélyezett) és minden készülődést ezzel kapcsolatban. Szinte so'sem hagyom ki a tojásfestét, legyen az csak a szimplán befőttesüvegekben úszkáló porból készített festék, vagy legyen az színesre festett hungarocell tojás, amit aztán üveg-gyöngybe forgatok. A húsvéti készülődésre sosem sajnálom az időt, akkor mindig készül valami dekoráció a lakásba is. Rózsaszín, halványlila, bugyikék, mentazöld, olyan sárga, mint amilyen a tojássárgája cukorral kikeverve...
A Húsvét szerelem. A húsvéti reggeli pedig már-már fétis. Imádom a sonkát (amit az Anyukám vesz meg, mert én azt sem tudom, hogy az melyik állat melyik része) imádom a friss, ropogós fehérkenyeret (ilyenkor az is engedélyezve, mert hogy a tönköly- és rozskenyerek a hétköznapra valók), imádom a retket, az új hagymát, a főtt tojást, abból is leginkább azt, ami meg van festve és ha leszeded a héját, magán a tojáson is ott van a szín, márványosan, mintásan! Ilyenkor snidlingből hagymakarikával összefogott "nád" ül a tál sarkában, ahol tartárból van a tó, amiben a főtt-tojás békák laknak, meg "gombák" szintén tojásból, retek vagy paradicsom kalapban. Anyuszi sütije, amit csak húsvétkor szokott csinálni és sárga vagy rózsaszín teteje van (bár az elmúlt néhány évben csak csokis tetővel készült, de azért elfogyott)
Ilynekor virág is kerül az asztalra. Tulipán, mert az is szerelem. Szigorúan giccses pasztel színekben (szó sem lehet a hagyományos sárga és piros virágokról, pffuj) Nárcis vagy jázmin vagy nefelejcs vagy gyöngyvirág (utóbbi kettő szintén szerelem első szaglásra)
Kicsi cserépben nevelt búzában ülő kerámiakakas... ajaj, brutál giccs a javából. Évente egyszer.
És bár lehet, hogy úgy tűnik, de nem a kajáról szól. Nincs kötelező jellegű ajándékozás. Sőt kötelező jellegű locsolkodás sem. Csak együtt levés a családdal, ebéd, mert az kell, aztán mondjuk társasozás báttyal és unokaöccsel, meg Zs-vel, aki ilyenkor mintha sosem dolgozna. Talán mert ezt ő is szereti.
Kit érdekel a Valentin-nap... Mennyit kell még aludni Húsvétig?
