Először a blogos.
Lány befejezte a blogírást. Nem ír többet és ebben nekem igen jelentős a szerepem. Amit baromira sajnálok, és sajnos már nem tudom visszacsinálni, pedig nagyon szeretném.
A Fiú (egyik) utolsó kommentje pedig ezzel kapcsolatban az volt, hogy "az emberi tapintatra mindig lehet számítani..."
Na most ezt konkrétan nem értem.
1., az rendben volt és tapintatos volt, hogy Ő beleírta a blogjában, hol lehet a Lány blogját megtalálni és hogy róla is szó van benn
2., az tehát NEM volt tapintatos, hogy én bekommenteltem a lebukást
3., az ismét rendben lévő és tapintatos, hogy valaki bekommentelte nála, hogy én kommenteltem
Ehhez már tényleg nem szükséges több komment...
És akkor most az otthoni:
Fóka, a családi autó immár másodszor döntött úgy karácsony közeledtével, hogy minden létező tartalékunkból és nem létező tartalékunkból neki szeretnénk karácsonyi ajándékot venni, automataváltó-szerelés formájában :(
Ez immár másodszor került nekünk nagyon sokba (6 számjegyű és nem is 1-essel vagy 2-essel, sőt tavaly nem is 3-assal kezdődő összeg formájában) Nem is beszélve a decemberi új akkumulátorról, vagy az előtte lehaló önindító elektromos fogalmam sincs milyéről... Szóval Fóka lassan többe van, mint egy új autó. Pedig még csak 8 éves... Nem is olyan régen vettük és örültünk neki, de nagyon, nem is olyan régen volt, hogy végre kifizettük rá a hitelt és akkor is örültünk neki, de nagyon. Mostanában azonban inkább csak különböző szervíz számlákat fizetek ki, és most nem örülök, de nagyon. Így aztán megszületett a családi kupaktanács döntése: Fókának mennie kell!
Az "új" autó pedig egy Suzuki Swift lesz. Nem újonnan, mert most abszolút a megúszásra játszom, vagyis a lehető legkevesebbe kerüljön az autó. Ez az autóvásárlás nem arról szól, hogy mit szeretnénk, miről álmodunk és hogy találunk-e kompromisszumot :) Nem. Ez az autó azért lesz, mert Zs nem képes autó nélkül élni, nem képes BKV-val bejárni a munkahelyére (még akkor sem, ha nincs sztrájk). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sem vagyok képes autó nélkül elmenni bevásárolni hétvégén, de még a légvonalban is max 1 km-re levő plazába is autóval megyek shoppingolni... Mindegy. Akkor is Ő tehet mindenről...
Ez az év sok szempontból vízválasztó lesz a számunkra (vagy számomra, ez még nem eldöntött) ezért minél kevesebb pénzből szeretném megúszni. Mégpedig a 'Fókát betol, Suzuki kitol, max 3 év alatt kevés hitel kifizet' formában.
Viszont nem kicsit utálok autót vásárolni. Leginkább azért, mert Zs ilyenkor lendületet vesz és én azzal töltöm az időmet, arra megy el rohadtul sok energiám, hogy őt visszatartsam az impulzus döntésektől!
Hiába beszéljük meg, hogy max 3 éves legyen az autó, mennyi pénzt szánunk rá, legalább 4 ajtaja legyen, NE legyen automata váltós, viszont legyen dízel ha lehet, én ragaszkodom a klímához, a központi zárhoz és a min 4 légzsákhoz, simán fel tud azzal hívni, hogy Ő most ott áll egy kereskedésben, néz egy 4 éves és 3 ajtós autót. Remek. És akkor mi van? Miért hív fel ezzel? Miért diktálja le a hitel részleteit, kezdve a 6 vagy 7 éves futamidővel? Miért, könyörgöm, miért? Ilyenkor nagyon-nagyon kell koncentrálnom, hogy miközben a gyárban belefulladok a melóba, és a 26-i tréninghez kapott 240 oldalas, angol nyelvű könyvvel pont sehol sem tartok, se kérdezzek valami igen csúnyát! Értem, hogy egy pasinak fontos amikor autót vesz, annyira, hogy azokkal is foglalkozik, amik nem felelnek meg az elvárásainknak, de nekem ez csak egy feladat, amit meg kell oldani! Semmi több! (és igen, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én is képes voltam egy héten keresztül azzal szórakoztatni, hogy a Valentinonál 50%-os leértékelés van és most CSAK 500 € egy cipő, és tényleg minden nap elmondtam neki és Ő nagyon türelmesen végig is hallgatott, sőt minden alkalommal nagyon rendesen végig is nézte az általam kiválasztott x db cipő képét a neten, holott teljesen tisztában voltam vele, hogy ez még mindig meghaladja a fizetési besorolásomat) De akkor is! Konkrétan pánik fog el, amikor érzem a hangán minden marketinges álmát, hogy Őt akkor és ott igenis megfogták. És csak az együtt eltöltött 16 év rutin miatt ugyan, de felhív és én fel tudom tenni a megfelelő kérdéseket. És akkor - hála az Istennek - Ő elgondolkodik. De azért érzem a hangjában, hogy banyek, elrontottam a játékát. Ilyenkor a k@va autókereskedőnek képes igazat adni és én pedig akadékoskodom csak.
Na mindegy.
Most hogy ezt leírtam, azért már nem látom olyan sötéten. Ha másra nem, lehet, hogy pszichológiai célzattal csak jó lesz ez a blogírás. Majd meglátjuk. De most befejezem, mert láthatóan nem blogot írtam, hanem regényt :(
