Most értem haza a szokásos havi kávézásból a lányokkal.És most elég jó kedvem van, ami azért klassz, mert reggel szar kedvem volt és aztán egy idióta fejvadász felnyomta az agyam, szóval nem indult jól.De aztán- miközben ültem az utcán és próbáltam levenni a levehetetlen…
Szám szerint a 15-ik.És mi külön vagyunk.Ami jó, hogy Zs. küldött virágot: Ami rossz, hogy elvileg ma ültünk le arról beszélni, hogy hogyan tovább, de minden a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Volt sok "nem tudom" és…
Ha én lennék Zs.helyében és biztosan össze-vissza törném a kezeim és próbálnám helyrehozni azt, amit még lehet.De ő nem ezt teszi.Vannak kifogások, meg "majd holnap"-ok, ahogy eddig is. Vagyis semmi sem változik.Vagy ez olyan csajos dolog?