Nem könnyű, nagyon nem az, de most csak az egyik vetületéről akarok írni, mert a feminista kirohanáshoz most kissé fáradt vagyok, de majd egyszer az is meg lesz.
Szóval most akkor csak a külsőségekről.
- elsősorban a ruha
Az ember lánya meg kell, hogy jelenjen, ami kosztümöt jelent. Szoknyát vagy nadrágot és blúzt. Meg blézert.
Ez az első olyan munkahelyem, ahol ez az elvárás. Szerencsére már az év eleje óta gyűjtögetem az ilyen jellegű ruhadarabokat, de rá kellett ébrednem, hogy messze nem erre vagyok berendezkedve. Merthogy a farmer szóba sem jöhet. Attól, hogy az adott napra nincs ügyfél az én programomban, attól még a kollegák simán felhívhatnak azzal, hogy megyünk az ügyfélhez, most. Szóval ez itt alap.
A múlt héten még adjuk hozzá a 40 fokot is. Rémálom, bazmeg, de tényleg.
Mert ha blúz, akkor vasalás is, azt meg én nagyon rühellem és mivel hét közben örülök, hogy élek, így a hétvégén kell mindent kimosnom és kivasalnom, mindent, amire a következő héten szükségem lehet. Persze ha pasi lennék (minden általánosítás és előítélet nélkül) csak be kellene nyúlnom a szekrénybe a tiszta és vasalt ingért, ráadásul gondolkodnom sem kéne reggelente, mert nadrág meg ing, azt jónapot! De így... Mert a hosszabb fazonú blúz nem mutat jól minden szoknyához és ha az mondjuk barna, akkor ahhoz fekete vagy barna szoknya, és van-e hozzá passzoló cipőm, meg táskám? 40 fokban nem blézer, de némelyik blúzom önmagában nem annyira mutat jól, kell hozzá minimum egy mellény. És még mindig 40 fok van, ugye.
Ja, és a hozzá való melltartó is fontos, mivel némelyik blúz megfogja a fehérneműt, vagyis a fehér nem az általános igazság, a fekete meg a legtöbb alatt átlátszik, szóval az sem megy mindennap. Hála az égnek, ez a része könnyen megy, szerintem minden létező színben van.
És akkor még adjuk hozzá azt is, hogy nekem nincs manöken alakom, vagyis pl. a klasszikus szoknya és a szoknyába betűrt blúz (ami a pasik ingének az alternatívája lehetne), na az pont a kevésbé előnyös részeket hangsúlyozza, vagyis nem játszik.
Ehhez meg csak pluszként raknám hozzá, hogy szoknyából, blúzból is van olyan, ami vékonyabb és nyári, meg olyan is ami vastagabb és mondjuk kifejezetten csak téli. És akkor jöhet megint a színkombinációs puzzle, merthogy nyári blúzhoz a téli szoknya nem játszik... Na, ettől néz úgy ki, mintha kifolyna a töménytelen sok ruha a szekrényből és mégis, mégse.
Be kell, hogy valljam, minden reggel elő bírom adni a "nincs mit felvennem" hisztit (szerencsére csak a macskának, mert Zs. addigra nincs itthon), de tényleg szenvedek. És nem tudom, hogy ezzel más hogyan van, de ha úgy érzem, nem sikerült a saját elvárásaimnak megfelelően felöltözni, akkor ettől én egész nap képes vagyok feszengeni. És ha ez jár a fejemben, akkor ugye nem a businessre koncentrálok, vagyis önbeteljesítő jóslatként megjelenik a kérdés, hogy akkor mit is csinálok én az üzleti életben...?
- cipő
Stílusosan ez az én Achilles-sarkam! Merthogy az én fejemben a kosztümhöz a cipő, az tűsarkú. Plusz az én lábaimhoz nem is jó a lapos cipő, az csak nadrággal megy.
Ehhez dobjuk hozzá, hogy egy olyan város részben dolgozom, ahol piszok sok a macskakő. Meg elvileg közel a partneriroda, gyakorlatban meg olyan másfél kilométerre. Ez önmagában nem lenne sok (ha elmegyek "sétálni", átlag 6 km-t simán megyek), de a tűsarkú-macskakő kombinációban ez kúrva sok. És én a héten ezt szinte mindennap megtettem.
Eleinte nyomtam én egész nap a pipőmben, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni. Nemcsak azért, mert nem akarom kitörni a nyakam, hanem mert estére piszkosul fáj már a lábam, hétfőn már menni sem nagyon bírtam a nap végére, mindennap újabb vízhólyagok és sebek kerülnek a lábamra és hosszú távon kalapácsujjakat sem szeretnék, meg bütyköket.
Szóval bevezettem a "papucsban gyalogolni, egész nap rohangálni, tűsarkút a táskában hozni-vinni, a megfelelő iroda előtt átcserélni" tervet. Ami így nem is hangzik rosszul, de elég vicces, amint az utcán cserélem a cipőm (vagy a recepción). És ez azt is jelenti, hogy tutira mindig van egy másik cipő a táskámban is.
Ez a megoldás a jövőhét egyik napján nem fog működni, mert 9-re megyek ügyfélhez, aztán 11-re máshova egy másikhoz, akivel el kell mennem a bankba, onnan majd vissza az irodába... Előre félek.
Persze, ha pasi lennék, akkor megint csak felvenném a valószínűleg egyetlen "business" cipőmet és mit nekem távolság, meg macskakő... Jó, ez gonosz volt, de nem kevés igazságtartalma van.
- táska
Mit is mondhatnék. Mivel a fél életem amúgy is magamnál hordom, mostantól meg egy cipő is mindig van a táskámban, ezért ez sem a legegyszerűbb eset. Mert legyen akkora, hogy mindez elférjen benne, színben passzoljon a ruhámhoz és ugye hátizsák vagy egyéb ilyen sportos nem lehet. Szóval minden színben kell egy kulturáltan kinéző, de hatalmas táska. Szerencsére ezzel sincs sok gondom, csak éppen cipelni mindezt, na az nem egy leányálom...
A pasiknak persze ez is könnyebb, a saját szememmel látom nap, mint nap, hogy pénztárca, meg még néhány papír a zsebbe berakva és ennyi.
- smink
Oké, lehetne nélküle. Meg lehetne, az is, hogy nem gondolkodom ennyit azon, hogy mennek-e a rajtam lévő dolgok egymáshoz, meg jól állnak-e és akkor ezerrel könnyebb volna az életem. De akkor az nagyon igénytelen lenne, meg nem is én lennék. Én ilyen vagyok, ebből kell dolgozni. Szóval smink.
A reggeli rész a könnyebb, mert minden van.
De ha már rajtam van, akkor az utána be is kerül az aznapi táskámba, mert ha nem lenne 40 fok, akkor is meg kéne igazítani néha, így meg pláne. Ott tartok, hogy púdert kell vennem, mert úgy fogy, mintha enném. Mondjuk az milyen bájos lenne, ha szétfolyt szemfestékkel és agyonizzadt arccal jelennék meg valahol. Na, olyan Isten nincsen!
De ha már smink, akkor megmutatom nektek, hogy mit vettem magamnak ajándékba, merthogy van új munkahelyem (ez az a Dior cuccos, most már végre kibontottam, sőt használtam is)
Összefoglalva, valószínűleg pasinak lenni sokkal könnyebb! Szerintem. Aztán majd egyetértetek velem vagy nem.
És így nagyon halkan súgnám csak meg, hogy néha tökéletesen megértem, hogy az üzlet, az miért a férfiak világa. Mert azt nem hiszem, hogy okosabbak lennének a nőknél, csak amíg ők este hazamennek, megisznak egy sört, esetleg dolgoznak otthon is, majd reggel 5 perc alatt felöltöznek és egész nap eszükbe sem jut, hogy mi is van rajtuk, addig én este vagy hétvégén mosok-vasalok, logisztikázom cipő és blézer ügyben, szerencsétlenkedem a macskakövön, sminket igazítok és rosszabb eseten még feszengek a rajtam lévő ruha miatt. Na, így ebben a verzióban, egyszerűen csak több idejük és energiájuk marad az üzletre...
Az vigasztal mindössze, hogy egyrészt lassan a BKV-t felváltja az autó és az sokat fog segíteni, másrészt meg majd csak belejövök.
Addig azonban...
És most látom, hogy a körömlakk mizériámról nem is írtam, pedig a héten minden nap volt ilyen program is!
