Csak épp olvasok.
És mint már oly sokszor, ilyenkor kikapcsol a külvilág. Betemet, magába szív valami olyan, ami sosem volt és sosem lesz. Ami nem az én világom, pedig akarnám.
Ilyenkor szörnyen zokon veszem, ha bárki zavar, ha ki akarnak rángatni abból a világból. Mert az a dreamword. Nemcsak az zajlik a fejemben, amit éppen olvasok, nemcsak ahhoz rajzolok saját képet, hanem néha-néha elmélázva tovább írom.
Régebben Zs.-t sokszor szólítottam Életnek. Most éppen újra olvasom azt a könyvet, amiből eltanultam akaratlanul.
4 napja olvasok rendületlenül. Napi két, két és fél könyv az adag. Ennek következtében meszesednek az ereim a zsibbadtságtól, felváltva tartja bennem a lelket a cigi és Hell. Hol szemüvegre váltok, hol vissza lencsére, attól függően, melyikkel bírom tovább. Amint becsuktam egy könyvet, már nyitom is a következőt. Megmérgez, elszívja az életerőm, cserébe megajándékoz, ötleteket ad, érzelmekre hangol.
Mindenki gyűlöli a közelemben, amikor olvasok. Mindenkit ingerel. Zs. mostanra feladta, nem is nagyon próbál megzavarni, tudja jól, ilyenkor sem kedves, sem toleráns nem vagyok, ellentétben harapós és undok igen. Még a cicám is agylobot kap és erős ingert érez, hogy ráfeküdve a könyvre elterelje a figyelmem.
Itt tartok most. A kilátások nem jók, több száz könyv van itthon...
