Tényleg semmi sem történik.
Voltam fejvadász cégnél, bemutatkozó interjún.
Vettem egy baromira szép és szörnyen leértékelt táskát... a Tescoban.
Zs. kitartóan nem ér rá hazaköltözni. Minden sokkal fontosabb neki, mint az, hogy hazahozza a ruháit. Vagyis hogy "hazaköltözzön". Neki elég, hogy itt alszik és itt eszik. Én pedig ettől úgy érzem magam, mintha háztartási alkalmazott lennék. Egyértelműen szarik az érzéseimre. Olyan, mintha én könyörögtem volna haza és ő pedig szívességet tett volna nekem azzal, hogy hajlandó itt aludni és itt enni. Egyre inkább úgy érzem, hiba volt még egyszer nekifutni. Kb. úgy bűzlik ez a "kapcsolat", mint egy egész halpiac. Azt hiszem itt az ideje befejezni. Végleg.
Még mindig/már megint nem alszom éjjel, illetve úgy tűnik megint egy olyan periódusban vagyok, amikor nem is igazán alszom. És így aztán produkálom a klasszikus inszomniás tüneteket. Vagyis néha fogalmam sincs hol vagyok, milyen nap van vagy éppen milyen napszak. Bár az is lehet, hogy kezdek becsavarodni. Az inszomnia jobban tetszik.
És bár azt hittem, hogy már minden divattervezőt ismerek, aki a piros szőnyegre tervez mostanában, kiderült, hogy nem. És egyből találtam is nála egy "szerelem első látásra" ruhát.
Ez tehát a mai napi kedvenc, egy Reem Acra ruha.
