Nagyjából semmi sem történt, annak ellenére, hogy túl vagyunk egy húsvéton és egy szülinapon is.
A húsvét egyrészt szar volt, mert Zs. úgy döntött, hogy idén sem szakítja meg az immáron 3 éves hagyományt és elhúz - állítólag dolgozni. Ez csak annyiban zakkantott meg, hogy az Anyuszihoz történő átjutásom kissé nehézkes volt, de azért abszolváltam. Amúgy volt fotó nézegetés ezerrel, mivel az összes családi képet beszkenneltem és végre átvittem, hogy a család is lássa azokat, amiket az évek során ellopkodtam. ( és milyen jól tettem, mivel a Nagyi egyszer csak a fejébe vette a halála előtt, hogy márpedig az ő képeit ne nézegessék idegenek - mondjuk nem értem miért gondolta ezt - és elkezdte elégetni őket, de nekem sikerült addigra számottevő mennyiséget megfújnom/mentenem)(btw, 1936-ból való az első családi fényképünk, ez most klassz vagy nektek van korábbról is?)
Aztán volt egy szülinap, amit az jellemez a legjobban, hogy túl vagyunk rajta. És nemcsak azért, mert Zs. csuklóból felejtkezett el róla, hanem összességében. Amúgy a FB-on tök sokan felköszöntöttek, még olyan is, akivel évek nem is vagyok sehol máshol kapcsolatban, csak ott.
Még mindig napokat tudok eltölteni különböző sminkblogokon, de legalább a vásárlással leálltam. Bár hozzá képest sehol sem vagyok, ezt Zs.-nek különösen üzenném (amúgy ez a videó 3 részes, ez csak az első, bemelegítő kör):
Amúgy most látom csak, hogy a két héttel ezelőtti szenvedésem mégis csak siker koronázta, mivel sikerült kicserélnem a fejlécet, bár akkor ez napokig nem látszott, aztán hagytam a fenébe, most meg azt látom, hogy nini, új fejlécem van. Király.
És ha már ez szóba került, akkor azt is elmesélem, hogy a jövő héten leszedik az én műkörmeimet, mert már nagyon unom ezt az állandó dekadens franciát, akkor is ha azért volt benne variálhatóság és már alig várom, hogy szép kékre, zöldre, barnára és feketése fessem a sajátjaimat.
Na most akkor mára ennyit rólam, most megyek és alszom még egy kört mielőtt nekiülnék esküvőt nézni.
