Úgy tűnik, ma megcsináltam/megcsinálom, amit egész héten nem sikerült...
Voltam ma benn az irodában, jól is haladtam. Még kb. 1-2 napi munka van hátra, aztán az utolsó költözés és akkor egy időre ezzel is végeztem.
A körmeim kitartóan szépek, de a múltkori álláskeresős-visszafogott dögunalmas volt, így úgy döntöttem, hogy nem érdekel, akinek nem tetszik, az nem néz rá.
Zs.-től megkaptam az utóbbi évek egyetlen legklasszabb ajándékát Valentin-napra. Igazság szerint régóta vágyom egy Thomas Sabo karkötőre, amin függők vannak. Néhány éve már nagyon irigy voltam Tetszetős karkötőjére, azon például laptop függő is volt (én értékeltem, azt hiszem Ő annyira nem). És M. nyaklánca miatt is evett a sárga irigység, az ráadásul az Alice, Csodaországban szériából volt és jaj, de szép volt. Hát, a karkötőt mindenesetre most megkaptam, kiválasztottam azokat a függőket, amiket szeretnék rá, szóval egyszer csak meg lesz. De ennek most nagyon örülök és/mert nagyon szép!
És ha már a szépségnél tartunk, akkor kénytelen vagyok elárulni, hogy szombaton a bevásárlás alkalmával beszereztem egy kabátot is a Tescoban... Ciki, nem ciki, ez van. De a kabát gyönyörű.
