Túl éltük, túl vagyunk rajta.
A 24-e zsufisra sikerült, bár úgy beszéltük meg, hogy az csak a miénk lesz. Aztán Zs. a mostanában felvett szokása szerint teljesen másképp szervezte, mint ahogy megbeszéltük. Volt tehát anyós, meg kacsa-leves, aztán harcsapaprikás gnoccival, meg friss töpörtyűs pogácsa csak az én kedvemért, meg gesztenye-püré, amit kihagytam. Anyós be lett vezetve a 21. századba, megy a net, csináltam mail címet és skypot is raktam fel. Utána akkor már minden mindegy alapon benéztünk Anyuszihoz is. Feldíszítettük a fáját, díszítettem sütit, aztán haza. Utána meg Zs. lelépett a gyárba, mondván "benéz".
De azt megígérte, hogy akkor a 25-e, na az tényleg az enyém. 17 perc híjján 23 órával azután, hogy utoljára életjelet adott magáról, megérkezett az sms, hogy akkor lassan elindul. Volt "agyonütleg, bazdmeg, azt hittem már meghaltál" és társai. Reggelire meg rántott hal, krumplisalival és tartárral. Utána újra Anyuszi, újabb adag süti díszítése (16 tepsivel sütött, csak azt nem tudom,ki fogja azt mind megenni, mert én nem, az biztos!) Vacsira befért a halászlé is.
Zs. ma reggel is lelépett, állítólag Anyósomnál IT tanfolyamot tartott, aztán persze benézett a gyárba is. Ebéd Anyuszinál, kacsa hegyekben, párolt káposzta és persze krumplipüré. Ma végre volt ajándékozás is, mert sikerült Zs.-nek is nekem is olyan ajándékot venni, hogy mindenki beszállt, kicsit túllőttünk a célon, na. Utána volt a szokásos benézek a gyárba, majd végre egy kis idő, tényleg kettesben. Aztán persze húzhattam ki vacsit csinálni, a változatosság kedvéért a kacsához most krumplisalival.
Most itt ülök, ezt írom, tele a poci, van valami nyugodság bennem, mert nem volt sírós-ajtó-csapkodós veszekedés, mert nem voltak gyomorösszerántós, epe-ízű sértések sem.
Mondjuk itthon nem volt karácsonyfa, mert nem volt idő, energia, kedv. Semmilyen sem, nemhogy plafonról lógó.
Zs. megígérte, hogy ha túl leszünk a céges mindenfélén, januárban tartunk pótkarácsonyt, fával, extra meglepi ajándékkal.
Hiszem, ha látom.
Hát így karácsonyoztam én.
