Ma este elmentem néhány barátommal inni egyet. Szóltam itthon, hogy később jövök, kb. 26* mondtam el, mert ennyiszer kérdezte meg Zs., hogy mikor jövök ma haza.
Ilyenkor, ha kimaradok, mindig, de tényleg mindig megmondom, hogy hol vagyok és kivel.
6-kor találkoztunk a srácokkal, 8:15-kor gondoltam küldök egy sms-t, hogy megvagyok és még maradok egy darabig. És ekkor szembesültem azzal, hogy Zs. 59, azaz ötvenkilenc alkalommal hívott és 6 sms-t küldött ez idő alatt! Hát basszus, negyed 9-kor még a 15 éveseknek is kimenőjük van!
Ez különben valami új Zs.-től, mert egyrészt iszonyat munkám van abban, hogy amikor ő megy bulizni a haverokkal, akkor néha - értsd 10 körül, éjfél körül és mondjuk hajnali 2 körül küldjön már egy sms-t, hogy ne aggódjak. Mert hogy ő simán megcsinálta régebben, hogy 3-kor esett haza, mondjuk józan sem volt és egy kurva hangot sem hallottam felőle addig. Nem az érdekel, hogy kivel és mit csinál, meg hogy hol van, hanem hogy jól van, nincs semmi baj és még marad. Mert akkor nem képzelem őt összetört kocsiban meghalva az út szélén egy árokban. Szóval kurva nehezen vettem rá, hogy NÉHA adjon életjelet magáról.
Másodszor meg mostanában az az első kérdése amikor hív, hogy hol vagyok. Mint ahogy ma reggel is. Hív, hol vagyok. Hát hol lennék? Mentem dolgozni, mondom a metróban. Jó, de hol? Mi van??? Úgy érted földrajzi szélesség-hosszúság paramétereket szeretnél? Nem értem. De amikor én hívom, hogy hol van, akkor simán bírja azt válaszolni, hogy kocsiban. Ami szerintem egy kicsit nagyobb területet fed le, konkrétan akár az egész várost. De én pontosan hol vagyok a metróban.
Tényleg nem szeretnék kukacosnak tűnni és értékelem, hogy hiányzom, hogy törődik velem, de már megint hideg és meleg. Fekete és fehér. Észak és dél. Lent és fent.
Tényleg nincs középút? Vagy csak én vagyok ennyire rugalmatlan?
De azt azért tegyük hozzá, hogy a vacsorára főzött gombapaprikását értékeltem. A romokban heverő konyhámat viszont nem.
Lent és fent.
