Hosszú idő után először érzem, hogy élek, hogy vagyok.
Mert hogy ma 9-kor, 10-kor és 11-kor is van egy tárgyalásom.
Ennek örömére végre normális ruhát vettem fel - értsd kosztüm - és végre ki is vagyok festve.
Az már csak az én szofisztikáltságom magas foka, hogy a lila virágmintás körmömhöz lila garbót vettem (amúgy fekete kosztümben nyomom), lila a sálam és lilára festettem a szemem, sőt még az anyagokat is ugyanolyan árnyalatú lila dossziéban hozom-viszem.
És hosszú idő után most először ittam kávét is, mivel otthon nem iszom, sőt a Hellről is leszoktam, mert az idióta boltban - ahol venni szoktam - az utóbbi időben nem volt.
Szóval végre megint embernek érzem magam.
Up-date: a tárgyalás a cég szempontjából jól ment, az én szempontomból nem annyira. Értsd rajtam kívül ott volt még más is a cégemet képviselni - összesen öten voltunk - és akinek nem sok köze volt hozzá, az is állandóan belepofázott. Kevésen múlt, hogy mindenki előtt nem küldtem el a francba, és szóltam rá, hogy kuss, ez az én asztalom!
