Mármint én, azaz Bambi politikailag nem korrekt.
Azt el kell mondanom előzményképpen, hogy találkoztam ma egy barátnővel (barát, aki nőnemű - ezt mostmár úgy látom mindig meg fogom pontosan határozni). Megbeszéltük, hogy mindekttőnknek és életünk minden területén szar. Mindenhol csak problémák és bajok, minden összedőlni készül vagy már esik is össze.
Ő még küzd, lelkiismeretből próbál dolgokat megoldani, én már csak vállat vonok. Ja, én kb. 10 évvel vagyok nála idősebb (ez nem azt jelent, hogy ő is ide fog eljutni 10 év múlva, sőt remélem neki jobban sikerül)
Amikor hazaértem, elkezdetem azon gondolkodni, hogy mitől vagyunk/vagyok így megzuhanva. Mert persze értem, hogy csőstől jön a baj, de lássuk be, semmi olyan nincs az életemben, amit valaki már ne élt volna túl vagy ami bárkivel ne történhetne meg. Sőt, állítom, hogy rosszabb dolgok is történtek már velem. Így aztán elkezdtem keresni a jó dolgokat. Nem sokat találtam, de olyat igen, ahol csak a negatívumokat osztottam meg veletek, de a pozitívumokról egy laza mozdulattal "megfeledkeztem".
És akkor kissé lelkiismeretfurdalásom támadt. Leginkább Zs.-vel szemben. És nem csak azért mert olvassa a blogomat, de tényleg igazságtalan vagyok vele néha.
Szóval hogy azért megmutassam az érem másik oldalát is.
Tegnap - mivel elég szarul voltam - ágyba parancsolt. Oda kaptam a reggeli, az ebédet, amit ő főzött és a vacsorát is. Mint ahogy oda érkezett a gyógyszer, a lázmérő, a több bögre mézes-citromos tea és a süti is. Este Charlie és a csokigyárat néztünk, mert én azt akartam.
Ma bejött hozzám a gyárba, segített hazacipelni az ezernyi cuccot. Szó nélkül várta, amíg intéztem a dolgokat, majd hazahozott engem és a pakkom.
Amúgy ezer benti dologban segít mostanában. Nélküle sehol sem tartanék.
És akkor ez most már politikailag is korrekt volt.
Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezekkel a jó dolgokkal is van néha bajom, de ezt majd vele megbeszélem. És az is idetartozik, hogy mostanra mind a jó dolgokat, mind a rossz dolgokat egyetlen vállmegvonással tudom csak tudomásul venni.
Ez meg az én bajom. De kit érdekel.
Ja, és aki azt állítja, hogy az érzései politikailag korrektek, az hazudik. Az enyémek biztosan nem azok.
