Először táncosnő szerettem volna lenni, aztán stewardes.
Aztán régész, majd cukrász.
Egyik sem lettem.
Viszont a mai napig imádok sütit sütni. Ezt a család szerint a nagyiktól örököltem, konkrétan mindkettőtől, mivel mindkét nagymamám kb. 5 perc alatt varázsolt sütit az asztalra és kivétel nélkül, minden vasárnap. Pogit, rétest, egyebet.
Az anyukám viszont utál sütni. Mert előre parázik, hogy mi lesz ha nem fog sikerülni. Ezért aztán mindig igyekezett megúszni. Nem mondom, lelkiismeretesen megsüti a beiglit karácsonykor, meg az egyebet húsvétra, szülinapra, de utálja.
Én viszont - ahogy a családom összes tagja is, Anyuszit kivéve - imádom a sütit! Tehát nem volt más választásom, nekem kellett sütit sütni, ha olyat akartam enni. Márpedig én akartam.
Szóval azt hiszem tudok sütni. Ok, nem Ultimate cake off stílusban, nem mesterművek, nem vinném őket kiállításra, de egy-egy szülinapra, vasárnapra csak úgy, szerintem pont jó.
Tegnap pedig belevágtam a fiúktól kapott állatos sütikiszúrók meghálálásának, vagyis sütöttem nekik sütit (vasárnap, mert szombaton mindent elrontotttam és eltörtem, amihez csak értem, liszt helyett búzadarát vettem, a csengő helyett a villanyt kapcsolgattam, szóval 2 óra magasságában Zs. mindenről letiltott, mielőtt romokba döntöm a lakást!)
