Nem tudom, hogy van-e ilyen, de akár van, akár nincs, nekem ilyenem van. Meg vízi-hídiszonyom is van, de az most nem fontos.
Szóval bármikor szívesen úszom, akár tóban, akár tengerben. Óceánban még nem próbáltam, de szerintem azzal sem lesz gond. Bármikor szívesen felülök bármilyen hajóra, de beülök bármilyen csónakba is.
Nem zavar, ha hullámzik, nem zavar, ha vihar van. Amúgy sincs veszélyérzetem, szóval engem ezek nem zavarnak.
De ha van valami, ami nem megy, az az, ha nem látom magam alatt a tenger feneket. Vagy csak egy nagy feketeséget látok magam alatt. Na, az para. Az fulladásos roham, az "valaki ül a mellkasomon és összenyomja és nem kapok levegőt" érzés. Az pánik, az menekülés.
Egyrészt ezért elképesztően fantasztikus a következő pasas, másrészt meg azért, mert mekkora ötlet ez már!
Ha nem rettegnék még a gondolattól is, mennyire kipróbálnám ezt! Bár amíg néztem, addig se nagyon kaptam levegőt...
