Először is szögezzük le, hogy én városi kislány vagyok. 100%-ig. Vagyis sosem laktam kertes házban, illetve csak miután megszülettem, akkor néhány hónapig, de az irreleváns.
A születésem után költözött a család egy 10 emeletes panel házba, konkrétan az Örs vezér térre. Forgalom, zaj, kipufogógáz, stb. Ezt bírom is. Ha kivisznek a zöldbe, ott 1 órán belül pokoli migrénem lesz, nem bírom az oxigént. Nekem kell egy adott szén-moxid szint...
Onnan ugyan egy kertvárosi részbe költöztünk 9 évvel később, de az is emeltes ház volt, csak az 4 emeletes. Onnan költöztem Zs-vel egy 6 emeletes házba.
Ezt csak azért mondom, hogy érthető legyen, nekem sosem kellett kerti munkát végezni. Illetve néha besegítettünk a nagyiéknál, de az szintén elhanyagolható.
Felismerem az ásót, láttam már gereblyét, de pl. a metszőollót már nem biztos, hogy jó végén fogom meg... a többi izéről már ne is beszéljünk! Nem tudom megkülönböztetni a hasznos zöld izéket a haszontalanoktól. Bár az epret felismerem, de a málnát simán ki tudom szedni, mint gazt...
És persze ami a legfontosabb, én szívből utálom is a kerti munkákat. Nem szeretek gyomlálni, utálok füvet nyírni, nem is értem, miért kell kapálni és miért kell felásni azt a qva kertet és hogy mit, meg hogy kell elültetni. Utálom, mert koszos leszek, utálom, mert elfáradok, mert megizzadok, mert mindenféle undorító repülő, meg mászó bogarak jönnek szembe, másznak rám, harapnak meg. Hangyák, pókok, pincebogarak, kukacok és egyéb horror lények. Pfúj! (bár állítólag egészen kiskoromban kézben vittem Nagypapának a lótetűt, de ettől most tekintsünk el, mint fiatalkori baklövéstől)
De mivel néhány évvel ezelőtt megörököltük a Nagyiéktól a házat, amihez kert is tartozik, mostanában egyre gyakrabban kell arra mennem. Eleinte még Apu és Anyuszi lelkesen kijártak, mint valami hétvégi telekre, volt eper, málna, patiszon és cukkíni dögivel, volt répa, retek, snidling, aztán meg dió a biglibe. Apu halála után Anyu még próbálkozott, de egyértemű volt, egyedül nem bírja. Lassan feladta. Mostanra márcsak próbáljuk nem túl elhanyagolt állapotban tartani, de ez egyre rosszabbul megy. Hónapok óta tervezzük, hogy kimegyünk és lenyírjuk a füvet, de mindig volt valami, ami ezt keresztbehúzta, hol az eső, hol meló hétvégén, hol meg mittudomén.
De mivel az én drága jó Ayukám már nagyon nyüszögött, hogy legalább ki kéne menni körülnézni, hogy van-e még tető meg ilyenek, így aztán kénytelen voltam ma csatlakozni. Konkrétan két óriási szatyor szarrá ázott reklám újságot szedtünk össze, mivel az idióták simán bedobják a kertbe, ha már a postaládába nem fér. Szétázott és összetapadt újságcsomók, köztük pincebogarak és kukacok. Fincsi. Hála Istennek füvet nem kellett nyírni, mivel azt a dzsungelt már a fűnyíró sem viszi, így azt Zs vállalta magára. Illetve szerzett valami embert motoros kaszával, aki megcsinálja, azt majd jól kifizetem (na én ezt a megoldást szeretem!) Viszont, hogy ne ússzam meg ennyivel, Anyuszi kitalálta, hogy a ház előtti járda mellett lévő bokrot meg kéne egy kicsit kopasztani, mert már nem lehet mellette elmenni.
Ez sajnos hiba volt. Mármint azt mondani neki, hogy persze. Kaptam egy metszőollót. Szerintem az az volt, aztán lehetett az bármi más is. Én mindenesetre nekiestem annak a bokornak és vágtam, ahol értem. Kopasztottam, törtem, ráncigáltam. Ha valaki lefilmezte volna és feltette volna a netre, még a Subbára is felfértem volna... Az eredmény brutális pusztítás, marha ocsmány bokormaradék, egy letörött köröm, néhány bőrkeményedés gyanús hely a kezemen, számos karcolás és szúrt seb - mivel azon a rohadék bokron tüskék voltak - néhány vér- és egyéb növényektől származó folt a farmeromon. Mert persze, hogy estélyiben mentem! Nekem nincs is macirucim. Az olyan proli! Fáj a kezem, több sebből vérzem, letörött a körmöm, nem tudom becsukni a tenyerem. És egyáltalán!
Mindenesetre én most ezt a kerti munka szarságot egy évre kipipáltam.
Azért Anyuszi meg tudta még ezt fejelni. Bepakoltuk a kocsiba az összegyűjtött szemetet - ez mondjuk az én kocsimba ugyan biztosan nem került volna bele, hogy elvigyük és kidobjuk. Mondom neki, hogy nálunk a ház kukájába berakjuk és el van intézve. Nem, Ő keres útközben egy konténert. Mondom, Drága a konténerek nem teremnek csak úgy az út szélén, ha meg igen, akkor az valakijé, aki fizet érte és milyen pofátlanság már azt telepakolni. Nem győztem meg. Majd Ő a Tesco felé megy és ott biztosan van konténer. Nem volt. Mondom, ok, akkor nálunk a háznál, a kuka... De Ő inkább mégis keresne egy konténert. Mondjuk talált is két óriási nagyot a Tesco mögött. Mindegyik magasabb volt, mint én... és én ebbe most dobjam bele a két hatalmas és rohadt nehéz szatyrot, tömve vizes újsággal. Persze. Mikor a kocsiig is úgy húztam el, mert felemelni sem bírtam! Mindegy, bevarázsoltam. Jön a biztonsági őr. Hát persze, hogy jön, elvégre azért van ott! Integet ezerrel, Anyuszi kérdezi, hogy most mit csináljon??? Hát mi a francot kéne csinálni? De tényleg! Én azt onnan már tutra ki nem veszem, akkor meg azért várjuk meg, hogy meghallgassam mekkora egy bunkó állat vagyok, meg különben is az anyámat nekem? Hát mégiscsak ott ül mellettem!!! Mondom, akkor gáz. Anyuszi gázt ad, nem várjuk meg, azt még látom, hogy mutogat. Nem szépet. Anyuszi meg ideges, remeg keze, lába. Soha még csak egy tollat sem lopott el sehonnan, ha kevesebbet fizet a pénztárnál, Ő visszamegy, nehogy baja legyen ebből valakinek, meg hát ha annyi az ára, akkor annyi. És Ő most menekül! Mert üldözik!!! Ha nem lettem volna a kocsiban és nem féltettem volna az életem, konkrétan szétröhögtem volna magam, de így... Csak azt nem értem, miért nem volt jó neki a kuka a házunk előtt??? Esküszöm nem értem.
Most itt ülök a kanapén és nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek.
Fáj mindenem, menni kéne főzni, ráadásul marhából lesz a kaja, ami nem 5 perc, de mivel tegnap azt találtam ki, hogy franciásra veszem a figurát, így kerül majd bele répa, zellerszár, vörösbor és hagyma. Vagyis ezt mind meg kéne pucolni meg össze kéne darabolni, de nem érzem a kezeimet. Mondjuk a bort nem kell megpucolni, sem felszeleteni, de ki kéne nyitni.
És ma már egy autósüldözésben is részt vettem! Mit tartogathat még ez a mai nap?
