Bambi101

Mivel vasárnap reggel szarul voltam, így a lovaglás kimaradt. Aztán meg a jógámat mondtam le, mivel elhoztam egy szál nyúlfarknyi pólot és akkor éppen hurrikán volt errefelé, 160 km/órás széllel súlyosbítva, gondoltam mégiscsak fázni fogok, meg kedvem sem volt túl sok. Király, most hogy megvettem a bérletemet... mindig így csinálom, vazze.

Elvileg, meg gyakorlatilag is kedden volt a házassági évfordulóm, amit egyértelműen ignoráltam. Válaszoltam ugyan Zs sms-ére, de ennél többre részemről nem futotta. Cserébe elvittem a finnjeimet vacsorázni a Robinsonba.

Ez ügyben elég szép riszpektre tettem szert náluk, mivel eddig még sosem csalódtak az étteremválasztásomban és mostanra már a borválasztás is az én feladatom. Pedig én nem is szeretem a bort :( De van egy bevált taktikám, először is, ha nem is szeretem a bort, azért olvasok és hallok róla eleget és figyelek, vagyis névről nagyjából biztos kézzel választok. Amúgy meg ha nekem nem ízlik, az lesz a jó. Ez eddig még bevált :) Szerencsére a kaja is ízlett, pedig azt is én választottam nekik. Mondjuk az tökre fura, hogy simán emlékszem, hogy a főnököm szereti ugyan a halat, de a magyarországi halak neki nem jönnek be... Bezzeg amire meg emlékeznem kéne, arra nem emlékszem. Na mindegy. Szóval ők ettek bélszínt lecsóval én meg zöldbors mártással. Amúgy a hely teljesen tele volt túristákkal, láthatóan rájuk építenek. Az étlappal nem voltam nagyon kibékülve, de maga az étel nem volt rossz, a hely pedig vitathatatlanul gyönyörű. Mondjuk azt sokáig nem értettem, hogy miért járkálnak a pincérek a hátam mögött, amikor ott semmi sincs, aztán rájöttem. Csipőfarmer, tanga, tetkó. Kösz, fiúk.

Vacsi után elküldtem őket gyalogos várostnézni én meg mentem haza. Otthon várt egy sárga rózsa Zs-től, láthatóan ő sem vittel túlzásba. Mondjuk többször felhívott és nyüszögött, hogy miért nem töltjük ezt a napot együtt, de ez azért is vicces volt, mivel estig dolgozott... Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten utálom a sárga rózsát és ez nem titok. Mondjuk a vöröset is. Sosem értettem, hogy miért vesz valaki olyan ajándékot, amiről pontosan tudja, hogy aki kapja, nem fogja szeretni... Zs persze egyből levágta, hogy nem vagyok boldog és elkezdett magyarázkodni, hogy a többi virág nem volt szép és ő mindenképpen akart valamit még ma... Ok, szóval a második virágboltba már nem volt kedved elmenni, ugye? Az elsőben kipipáltuk a dolgot, még akkor is, ha tudjuk, hogy utálni fogom. Ez olyan nagyon Zs-s. De nagyon. Feladat megoldva. Nem baj, ha szarul, de megoldva. Bezzeg a melóhelyén nem ilyen...

Szerdára jól felfújtam magam, mivel várható volt, hogy egy általam fikarcnyit sem kedvelt ember is benn lesz az egyik megbeszélésemen és tutira be is fog szólni, de ez simán elmaradt. Mondjuk a többiek meg nem segítettek megoldani a problémámat, vagyis az volt a válasz, hogy az én döntésem. Köszi. Szóval kénytelen leszek felnőni a feladathoz és meghozni a döntést. Önmagában nem a döntéshozatallal van bajom, mert szerintem én pont elég gyorsan és határozottan vagyok képes dönteni, de itt most, ahol elakadtam, milliókról beszélünk és több jónak tűnő megoldás is van. Mindegy. Holnapra kitalálom, mi legyen.

Viszont itt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy  imádom a főnököm. Tényleg. Szerintem ez nem túl gyakori, legalábbis az én életemben még nem volt ilyen, pedig már dolgoztam néhány helyen. És nemcsak azért, mert minden egyes alkalommal elmondja, hogy mennyire jó munkát végzek és hogy mennyire örülnek annak, hogy itt vagyok, meg most is sokkal gyorsabban oldottam meg a feladatot, mint ők gondolták. Nemcsak ezért. (de ezért is :)

Talán azért leginkább, mert abszolút tisztelem őt. Mind emberileg, mind szakmailag rendkívül sokra tartom. Arról nem is szólva, hogy mindig egyre feljebb és feljebb teszi nekem a lécet, de mindig tudom, hogy nem lehetetlen amit elvár tőlem, és ha kell, akkor teljes mellszélességgel mögöttem van. Így mondjuk könnyű dolgozni. Néha komolyan az az érzésem, hogy ha lehetne, én bírnék innen nyugdíjba menni. Persze majd ha elmúlik ez az eufória, akkor jönnek a hétköznapi bosszúságok is, de addig mindenesetre jó nekem :)

Ja, az új ügyvédek is átmentek a vizsgán, szóval még egy piros pont nekem :)

Ma viszont fodrásznál kezdtem, mert ott már ezer éve nem voltam és már nagyon rámfért. Az új srác, akit kipróbáltam, egészen ügyes és meglepően olcsó volt. Mondjuk az új hajammal még barátkozom, de szerintem megtartom. Mármint a fodrászt.

 Amúgy úgy érzem magam, mint Farrah Fawcett, a Charlie angyalai korai részeiből, bár @-t inkább Jessica Rabbitre emlékeztetem. :)

Ja, és bár a kurva dollár árfolyam az egekben van, nem mertem többet várni és megvettem az újabb adag fürdőruhát a VS-től. Azért nem mertem várni, mivel elkezdődött a nyári árleszállítás náluk és ilyenkor óráról-órára fogy a készlet. Én meg akarom azokat a fürdőruhákat. Szóval, ha Isten és a hajótársaság is úgy akarja, akkor újabb két teljes kétrészes, egy felső és két alsó fog érkezni, ráadásul ezek mind párosíthatóak egymással. Szóval ha egy hónapot kell a tengerparton töltenem, akkor sem leszek unalmas (mármint fürdőruhailag). Az senkit se érdekeljen, hogy az elmúlt 5 évben gyakorlatilag nem volt rajtam fürdőruha...