Nem azért töltöttem meg a blogot ruhákkal, mert nem volt más dolgom, hanem azért, mert lassan olyan mértékben leszek síkideg a benti dolgoktól, hogy azzal próbáltam meg levezetni a feszültséget.
De most már aztán nagyon elég volt!!!
Van nekünk egy partnerünk. Van neki egy fiókirodája Ázsiában. Próbáltunk nekik eladni néhány embert (nem leánykereskedünk, de ez most mindegy)
Várom, hogy aláírják azt a kurva szerződést, de az embereimnek hétfőn már dolgozni kéne ott! Azért azt érezzük, hogy úgy csináltattam nekik útlevelet, vízumot, hogy még nem tudom, hogy mennek-e... Meg a giga drága ügyvéddel most iratom újra a szerződésmódosítást ötödszörre, mert az első négy nem sikerült.
Ráadásul a kiküldendő két emberből az egyiket csak erre a melóra kell felvennem, azt meg ugye 24 órával előtte be kell jelenteni Apeh bácsinál, viszont még nem tudom, hogy lesz-e szerződés, és hogy megkapja-e a vízumot...
A repülőjegy megrendelve, de még nem kifizetve és már volt 800.000 forintos ajánlat is, mert az sem egyszerű. A vízumot ugyanis - már ha egyáltalán megkapják - akkor 30 napra kapják, de nekem három és fél hónapra kéne őket kiküldenem, szóval olyan repjegy kell, aminek a visszaútján tudok változtatni, ettől bír ez olyan piszok drága lenni...
Aztán ha kijutnak, akkor ott meg meg kell kérnem nekik a tartózkodási engedély meghosszabbítását, vagy miközben hazaugranak egy hétvégére, be kell adnom újabb vízumkérelmet nekik... Vagy csak illegálisan kinn hagyom őket, azt majd vagy lecsukják őket vagy nem... "Ültél-e már török börtönben?""Láttál-e már fűben nyuszit?"
És most itt ülök és arra várok, hogy menjek-e a bankba sok-sok euróért, mert a napidíjukat is oda kell adnom nekik előre vagy mégse. Na nem mintha a szállásuk már le lenne foglalva...
Szóval tele van az én piros napozóm, de nagyon!
