És persze van néhány dolog, amitől félhetek. Vannak például a pókok, brrrrrrrrrrrrr, az nagyon durva. De van, hogy csak egy pillanatnyi pánik suhan át az agyamon, vajon elnyomtam-e otthon az utolsó cigit, mielőtt eljöttem, vagy már lángol az egész lakás?
És vannak másfajta félelmeim is. Ilyen az, amikor más emberektől félek. Szerencsére nem sűrűn fordul elő velem, mert egyrészt tudatosan igyekszem kerülni azokat a szituációkat, amikor veszélybe kerülhetek, másrészt meg nem túl sok ember van, akitől félnem kéne. Legalábbis ezzel hitegetem magam.
De ez durva. Zolinál találkoztam ezzel a napokban: zolivagyok.blog.hu/2010/03/03/analfuresz_anyatokat
Mostanra már megemésztettem annyira, hogy nem álltalánosítok, nem gondolok rosszat a tűzoltókról, sőt, számomra a történetből nem is az fontos, hogy ezek a vadállatok tűzoltók voltak. És Zolival ellentétben nekem nem is jut eszembe semmilyen "buzivonal".
Ez ugyanis a legállatiasabban a hatalomról szól. Megtették, mert megtehették. Mert viccesnek tartották. Mert voltak annyira ostobák és primitívek...
Sosem voltam semmilyen beavatási szertartáson. Hála Istennek! A főiskolán a távoktatáson nem volt gólyatábor - ha lett volna sem mentem volna el - és semmilyen más olyan közösséghez sem tartozom, ahol ez szokás lenne. Amit a beavatási szertartásokról tudok, azt a filmekből tudom vagy az ilyen hírekből. Azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbb ilyen "buli" nem kerül bele sem a hírekbe, sem a forgatókönyvekbe, mert nincs benne semmi különleges.
De! Az alaphelyzet. Na attól már tudok szorongani, de rendesen!
Ha nőből vagy Te is, szerintem tudod miről beszélek. Ez nekem ugyanaz, amikor néha késő este egy elhagyott helyen szembentalálod magad néhány pasival. Nem kell, hogy részegek legyenek, nem kell, hogy az egy motorosbanda legyen a szó legrosszabb értelmében. Te tudod, érzed, hogy baj van! Igyekszel kikerülni őket, rájuk sem nézel, de ők észrevesznek... Először csak beszólogatnak, aztán megindulnak feléd. Egy falka éhes farkas. Egyenként is erősebbek, mint Te. Ráadásul sokan is vannak. Pontosan tudod, hogy ha téged akarnak, semmit sem tehetsz ellene…
És akkor a pánik lefagyasztja az agyad. Menekülnél, de tudod, hogy gyorsabbak és erősebbek. Ráadásul, ha megérzik a félelmed, ha megérzik a vér szagát…a szó szoros értelmében állatokká válnak. Olyan állatokká, akik vadásznak. Rád.
Ha csak egyszer is érezted ezt az érzést, akkor tudod miről beszélek. (amúgy nem, nem erőszakoltak meg soha) Az első ilyen élményem egy film volt (az összes többi is film vagy könyv volt). A vádlottak. Amikor láttam, ahogy megerőszakolják Jodie Fostert, hánynom kellett, annyira összeszorította a gyomrom a félelem. Körülállják, lefogják, tapsolnak hozzá, sorban megerőszakolják és nem tud elmenekülni. És azok a faszok élvezik! Élvezik, mert sikít. Élvezik, mert hatalmuk van fölötte.
Én az ilyen emberektől félek.
Legyenek bár "vicces" kedvű beavatási szertartást végző tűzoltók, vagy egy rohadt patkány, aki megerőszakolja a gyengébbet. Nekem ti egyformák vagytok.
