Ilyenkor négyévente meg különösen. És egyre jobban.

Én már régen eldöntöttem, hogy kire fogok szavazni, megyek-e egyáltalán vagy sem. Engem nem ez a négyévente előkerülő őrület győz meg arról, hogy melyik pártra szavazzak, sőt. Ez az utóbbi választások gyakorlataként inkább arról győz meg, hogy kire nem akarok szavazni.

Ez az őrült és szánalmas, ugyanakkor nagyon magyar szappanopera untat. És néha bosszant. Bosszant, mert egyre több energiám megy el arra, hogy kikerüljem a hírdetéseket, kidobjam a reklámokat, becsukjam a fülem, amikor Tv-t nézek, tovább lapozzak, ha újságot olvasok.

Untat, mert az egyik pártnak kevésbé hiszek, mint a másiknak. Az egyikről több rosszat lehet hallani, mint a másikról. Személyes tapasztalataim alapján, az ami a hírekben van, minden, csak nem korrekt és hiteles tájékoztatás. Én meg nem akarok rejtvényeket fejteni: igazság=hirek/2+x. Nem akarok azon gondolkodni, hogy ki hazudott ma nagyobbat, nem élvezem, ha az általam nem kedvelt párt embereit lerántják a mocsokba. Nem érzem a győzelem ízét, ha az általam preferált párt "nyeri" meg a szardobálást.

Csak untat, hogy már megint ez van mindenhol. Ez megy a TV-ben, ez folyik a postaládából, ez megy a munkahelyen, otthon, metrón, villamoson.

Csak szeretnék már túlleni rajta!