A hétfő még úgy-ahogy a shoppingolás jegyében telt - valaki elárulhatná, hogy mi a francot lehet csinálni külföldön egy olyan városban, ahol már jártál, tehát szinte mindent láttál és -20 fok van.
Na mindegy, estére megjöttek a fiúk is, majd egy nem túl lelkes közös vacsora következett, a helyi, állítólag jazz kocsmában. Ami, mint kiderült Svejk lázban égett. És ez nemcsak a cseh sörökben volt tettenérhető...
Kedden a felkelés és az indulás igencsak próbára tett, mivel a dohányzó szobámnak hála, hétfő este még egy a cég igen erős kritikájával fűszerezett világmegváltást is tartottunk nálam. Szóval a reggelire már nem maradt időm. Szerencsére a tréningen volt szendvics, ami igen sokat segített a túlélésben.
Maga a tréning kedden számomra nem volt igazán élvezhető. Amikor álltalánosságokról beszélgettünk, az ok volt, de amikor a cégspecifikus dolgok kerültek elő, akkor csak néztem, mint Rozi a moziban. Ettől estére eléggé rossz kedvű lettem.
A vacsora viszont kárpótolt, mivel egy olyan étterembe sikerült mennünk, ahol egy tehén fogadja a belépőket, a dekoráció pedig egy kitömött rénszarvas, néhány traktor és egy tyúkketreccel körülvett "különterem" társaságában. Ezt azért nem kicsit élveztem.
A szerdai nap minden szempontból jobban sikerült. A tréningen sokkal kevesebb cégspecifikus rész volt - vagy csak én tanultam meg többet a saját cégemről. A végén pedig - engem erősen a nyelvvizsgán lévő szituációs gyakorlatra emlékeztető - manager-beosztott interaktív gyakorlatok voltak, ahol a beosztott mindig valamilyen defektusban szenvedett. Én reserved voltam, jelntsen ez bármit is. Olyannyira sikeresen alakítottam, hogy a végén már sírtam a röhögéstől!
Az estét még egy utolsó közértes bevásárlással fűszereztük, ahol mindenki megvehette a rénszarvas kolbászt vagy - speciel én -a napi édesség adagot. A vacsora, bár a buszpályaudvar gyorskajáldájában volt, de nekem igazán bejött, mivel indiait ettem, naan-nal, ami nálam mindig nyerő.
Bár a címben nem szerepel, de szerintem a csütörtöknek is itt a helye, mivel kb két mondatban letudható.
Borzasztóan korán kelés, pedig előtte este online bechekkoltunk. Kicsit túlsúlyos bőrönd, pedig a cuccaim egy részét még rá is sóztam kollegára. Sűrű, kedvesnek szánt pislogás a pasira a pult mögött, aminek eredményeképpen nem kellett a túlsúlyt kifizetni (thanks God, I'm a woman) A finn nemzeti hokimez fellelése a repülőtéren 70 Euroért, majd jól otthagyása. Fárasztó út hazafelé, majd munka helyett hazaérés, kipakolás, belázasodás.
Ennyi volt a januári finn kaland. Folytatás júniusban, ha még itt leszek a cégnél (jó lenne, mert akarom azt a hokimezt :) )
