Nos az első nap nem egy tipikus első nap volt. Már csak azért sem, mert munka után délután indult a gépem, és köszönhetően az időeltolódásnak is, már este volt, amikor megérkeztem.Az első dolgom, ahogy kijutottam a repülőtérről, az az volt, hogy rágyújtottam egy cigire végre!!!
Ez a látvány fogadott:
Aztán meg egy kb 20 éves, színesbőrű taxisofőr, félig-meddig sítlusosan egy Volvoval. Amint el tudtam szakadni a mikrofon frizurájától, onnantól már azt is láttam, hogy az utak le vannak takarítva - micsoda meglepetés - és hogy néhány helyen a feltornyozott hó az út mentén konkrétan magasabb, mint az autóm ablaka...
Miután becsekkoltam és elfoglaltam a szobát, elindultam megnézni Helsinkit, by night. Nos a beéptett - amúgy nem létező - belső iránytűm némiképpen megzavarodott, ugyanis az öbölbe készültem, ahol a régi piac épülete is található, de Fraud kiszólt belőlem... Az először jobbra és aztán egyenesen előre helyett vettem egy éles balost. A választásom csak félig volt hibás, mivel az utca, amin végig mentem tele volt különböző bárokkal. Volt ott kakaoke bár, rock and roll bár, sőt még emo bár is. Tehát ha valaki bárba akar menni Helsinkiben, csak kérdezzen engem bátran!
Az első sokk az volt, hogy a kb 12-15 éves scrácok közül néhány egy szál polóban álldogált az utcán. Azon az utcán, ahol én a trikó-poló-pulóver-mégegypulóver-télikabát kombinációmban is majdnem megfagytam Értem én, hogy Finnország meg vodka, na de ennyire??? Később ez volt még sokklóbb is. A csúcsot az a csaj tartja, aki egy száll ujjatlan miniruhában nyomta az utcán.
Miután több mint egy órán keresztül kerülgettem a különböző magányos, vagy felebarát által támogatott matt részeg pasikat, végre rászántam magam az ismerkedésre. Úgy értem, hogy akkor végre megkérdeztem, hogy hol a francban vagyok is én, és hogy találok oda, ahova készültem.
Innen már nem volt gond, kb újabb 20 perc séta után meg is érkeztem az öbölbe, ahol megnézhettem végre azt befagyva. Amikor először jártam arra, az nyáron volt, viszont vettem egy olyan képeslapot, amin ugyanez a látvány volt. Már akkor beleszerettem. És most végre láttam is!
Innene már egyenesen - majdnem, mert másnap jöttem rá, hogy tulajdonképpen 10 perc és 1 km kerülővel - vissza is jutottam a szállodába.
A séta közben tettem néhány megállapítást:
- a finn csajok szaladnak a tűsarkú, combközépig érő csizmáikban, miközben én a hótaposómban kortárs balett előadást rögtönzök
- nem sóval szórják fel az utcákat, hanem apró kaviccsal, ami egyrészt nem környezetszennyező, viszon kb 3 cm vastag jeget eredményez
- tehát a finnek tudnak a vizen járni... csak megvárják, amíg megfagy :)
- ha az ember visz magával vastag (és amúgy marha ronda) pamutharisnyát, azt nem ártana felvenni, még akkor is, ha csak egy félórás sétára készül. Mivel lehet belőle 2 óra és konkrétan homárvörösre fagyott lábak!
- vennem kell egy normális fényképezőgépet
Hát akkor ennyit az első nap/éjszakáról.
Most megyek, mert mint az tegnap előtt kiderült, Zuglóban van építményadó és bevallást is kell hozzá csinálni, mégpedig január 31-ig!
Azt azért még elmesélem, hogy tegnap bementem a céghez, hogy ezt a kurva adóbevallást kinyomtassa, meg amit az unokaöcsém kért, a kémiaversenyéről. Zs jött velem, vagyis kocsival nyomtuk a nem kicsi szombat reggeli hóesésben. Először 1 km-re a lakásunktól jutott eszembe, hogy azt a papírt otthon hagytam, ahol a pontos web cím van. Ok, gondoltuk csak megtaláljuk a bevallást az önkormányzat honlapján, szóval tovább előre. Az igazi sokk, az az irodában ért. Pénteken hazavittem a laptopom, de most nem vittem vissza... Szóval úgy 5 percig bámultam a dokkolót, hogy akkor most hogyan tovább. Szerencsére a titkárnénink nem zárja a szobáját és végül is az ő gépébe be tudtam jutni... De azért egy részem még most is ott áll és bámulja a laptop helyét az asztalomon...
