Mert ezerrel pörög az agyam, mert ugyanazt a mantrát nyomom: elment, elment, elment, elment...
Ha most felhívna, hogy haza szeretne jönni, csak annyit tudnék mondani, persze Szívem, gyere haza. Ebben a percben bármilyen kompromisszumot hajlandó lennék megkötni.
Tudom, hogy az éjszaka a legrosszabb. Meg tudom hajnal előtt van a legsötétebb.
Számtalan dolog volt, ami nem volt jó vele. De nélküle sokkal rosszabb.
Szeretnék most odabújni hozzá nagykiflinek, akkor is, ha mindig rinyáltam, hogy én sosem vagyok kiskifli.
